Ha nagyon unatkozom, Nők Lapját olvasok, és most belefutottam egy olyan topicba, amiben a nyitó arról érdeklődik, miért szólják meg ennyire azt, aki nem akar gyereket, és mi ez, hogy a csapból is ez folyik, hogy neki ennyi gyereke van, neki annyi, még ha akkor is vállalják, ha közben nem bírják anyagiakkal.
Ez elég furcsának tűnt számomra, mert én meg épp úgy érzem, hogy az emberek nem nagyon akarnak gyereket, illetve jó, talán egyet, de azt is majd 30-35 évesen.
Meg ugye mostanában tanultunk erről törin, és volt egy gyönyörűszép statisztika a születések és abortuszok számáról. Namármost, az abortuszok száma a születésekhez képest nagyon magas. Ez most mit jelenthet? Hogy sokan nem védekeznek? Hogy sokan várják a tutibiztos feltételeket a szüléshez?
Nos, ez utóbbi szerintem elég fontos szerepet játszik.. és néha úgy érzem, hogy az emberek annyira a "legjobbat" akarják a gyereküknek, hogy TÉNYLEG jó sokáig várnak az egésszel. Bár.. belegondoltam, hogy ha 25éves lennék, frissdiplomás (mondjuk ez nem igaz, mert én valószínűleg már 3 év után tudok majd dolgozni - na jó, pesze ha nem csúszom), tegyük fel, 2éves, stabil párkapcsolattal.. ki tudja, lehet, hogy elvetetném, mert nincs még házam a kertvárosban?
Szóval nem merek ítélkezni. Egyébként én nem érezném, hogy az emberek nagyrésze akkora dicsőségként kezelné a nagycsaládosságot.NEM ÉPP A TOPON
16:03
Fáj a fogam egy pár napja.. most jöttem rá, hogy valószínűleg a bölcsességfogam az, amivel egészen eddig semmi baj nem volt, csak örültem neki, hogy lám-lám, bölcsesedem.. ;) főleg azokután, hogy szegény Tibinek ugyanaz volt a baja múlthéten, mint most nekem, csak neki még meg is dagadt az arca - azelőtt azt hittem, ilyen csak a fogfájást bemutató meseképeken létezik:)
Remélem, nem lesz gond ezzel a fogammal, nem kell majd kihúzatni vagy valami.. én 32 db fogat szeretnék:)23:10
Eszterrel beszélgettünk, és úgy mellékesen megemlítette, hogy Cicó találkozott valamikor R.-rel, és azóta van új barátnője.
Először nem érdekelt különösebben, illetve perszehogy, de csak ilyen tipikusan és igyekeztem nem is foglalkozni a dologgal.. aztán most gondoltam bele, hogy: kicsit több mint egy hónapja szakítottunk, nanemár..
És akkor a szokásos körök: hogy ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen pótolható vagyok, ez az, én is egy voltam ott a sorban, és ezzel a kemény majdnem 3 hónappal igazából még az élmezőnybe se nagyon kerülhettem bele.. és, és egyébként is, miazhogyújbarátnő???? Amikor én ott tartok, hogy.. hát basszus, még ha nem is rázott volna meg ez az egész szakítás, még akkor se tudtam volna 1 hónap alatt egy új barátot szerezni.. nálam az ilyesmi mindenképpen lassabban megy. Egy hónap??? Jó, lehet, hogy ismerte már korábbról is a csajt, sőt. Jó, oké, akkor hagyjuk ezt a teóriát. Akkor csak abba gondoljunk bele, hogy én ott tartok, hogy dehogyis, nem akarok senkit, ez nekem most elég volt. Most akkor hogy is van ez a "szeretlek"-dolog?
Ne szórakozzunk, R. Komolytalan vagy, szerelmet játszol, de ez nem ugyanaz. Ez amolyan gondolsz egyet és összejöttök, aztán kicsit később mégegyet gondolsz és szétmentek. Szép. És én ezt megettem..
És most kb. olyan szinten elegem van a másik nemből, hogy el nem tudnék képzelni semmit. Egy kicsit logikusabb gondolkodású, de egyben kedves, intelligens, szexi, ésatöbbi-ésatöbbi, amit hozzá tudtok képzelni. Szóval amiket eddig és logikát! Ha kell, bántson meg akár, de tudja, hogy mit érez, és nagyjából tudjon tervezni arra vonatkozólag, hogy két hét múlva majd hogy fog érezni. Egy kis kiszámíthatóságot..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése