Uhh, az álmom.. szóval álmomban Ben a Fiúk a klubbólból megkeresett, hogy én szeretnék elköltözni jövőre, ugye? És mit szólnék ahhoz, ha mondjuk teherbe esnék tőle és hozzáköltöznék:D én meg belementem volna, de ugye már Eszterhez költözöm;)
Egyébként meg.. Eszter nem örülhet most nekem olyan nagyon :-/ Tegnap háromszor is hívott, de egyszer kinyomtam, mert épp búcsúzkodtunk a nagyszülőkkel, és így is izén éreztem magam, hogy így siettetek mindenkit. Egyszer épp a törit másoltam, mert rohantam Petrához. Egyszer meg a villamosra vártam, de szóltam, hogy ma már ne hívjon, mert én rögtön beájulok az ágyba.
Ma megyünk vért adni, illetve ő csak elkísér engem és Ténit - és utána megyünk kávézni, mert 'beszélnünk kell'.
Az a helyzet, hogy ez nem újkeletű probléma köztünk, hogy például mindig ő hív fel engem és nem fordítva. És igazán.. nos, az az igazság, hogy sokszor szerintem lehetőségem sincs felhívni, mert ő már akkor hív, amikor még itthon sem vagyok, aztán akkor is, amikor épphogy hazaértem, és végül ezután 10 perccel, amikor beszélünk.
Azon kívül.. szerintem sok beszélgetésünk egyszerűen nem szól semmiről, nincs miről beszélnünk, végülis nem történhet minden nap valami velünk, nem?
Az egészhez még hozzátesz, hogy nem vagyok az a típus, aki nagyon meg tudja hallgatni a másikat, sőt, én vagyok a problémázósabb fél. Főleg így, hogy jön az érettségi, és mindig aggódom valamin, szerintem a találkozásaink 90%-ában erről van szó - próbálok rajta változtatni, de a vége az lesz, hogy akkor meg sem szólalok, és hozzá sem tudok szólni semmihez - annyira tele van a fejem most ezzel az egésszel :-/
De konkrétan a tegnap szerintem érthető volt: lényegében egy szabad percem nem lett volna beszélgetni vele, mert suli után el, másnap reggel el, amint hazaértem, el.
Elég szar ugye ez a "nincs időm semmire"-dolog, és direkt fel is keltem 9 helyett 8-kor - ehhez képest nem csinálok semmit:D, pedig nem ártana legalább a szobámban lévő rendetlenséggel kezdeni valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése