2009. febr. 23. 11:57

Természetesen suli - hihetetlen, hogy milyen lassú a net..

Tévedtem, a rosszkedv még mindig tart, illetve.. nem is rosszkedv, csak valami szomorúság, gyámoltalanság.. ilyesmi.

Gondolkoztam azon, hogy írjak-e R.-nek. Ez tulajdonképpen nem veszekedés volt, hanem.. nekem van egy világos igényem, amit úgy látszik, nem lát, de ha látná is sem valószínű, hogy szeretné kielégíteni.

Igen, az igény a hétvégi találkozás - így, racionálisan. Ilyenkor hétvégén különösen elanyátlanodva érzem magam, nincs bennem semmi pörgés - mint hétköznap -, csak hatalmas fáradtság.. nevezzük úgy, hogy Vuk-szindróma?

És hát persze, igyekszem valahogy máshogy pótolni - ezért is mentem át Psz.-hez. Viszont világos, hogy nem ez a megoldás.

Szóval, most akkor mi lesz? Ez nem veszekedés, aminek a vége nem kibékülés.

Akkor mi?

20:54

Na, Eszterrel tökjól kibeszéltük ezt az egészet (kivételesen tökjó Café five-ozás). Nem értette, hogy ilyenkor, hétvégén, miért nem inkább őt hívom. És ide pont illik ez a tegnapi részlet:

"Nem tudom.. néha szükségem van erre, hogy ne kelljen önálló véleményt alkotnom, hogy a másik, az okos, megmondja a tutit. Psz.-vel általában borzasztó külön véleményen vagyunk - mégis, ilyenkor egy cseppet sem érdekel."

Ahogy imádom, hogy Eszter érti a gondolatmenetemet, és néha egy-egy részletre is remekül rávilágít, ilyenkor pont hogy kell egy másmilyen vélemény is.. vagy valami ilyesmi..:)

Ajándék első fele teljesítve. Most kezdtem el először izgulni, hogy talán nem lesz jó.. meg na, szar igazából, hogy addig nem találkozunk. Őszintén szólva szeretném ezt a helyzetet addig tisztázni.

Ja, és egy csomót beszélgettünk arról, hogy bár mindketten tudjuk, hogy mozogni kéne, nem igazán teszünk érte - ugyanis ma tudatosult bennem, hogy mostanában eléggé elhanyagoltam, és rámférne..
Úgyhogy lett egy új blogunk..:) remélem, ez tovább fog tartani, mint az eddigiek: volt egy közös, de igazából én annyit írok a sajátomba is, hogy abban csak önmagamat tudnám ismételni. Na meg, amit igazából sajnálok, hogy nem folytattuk, egy kávézókról szóló, ahol különböző helyeket értékeltünk. Nyáron egész jól haladtunk, már vagy 4-5 kávézónál, de utána az idő -és pénzhiány győzött (na meg a lustaság, és a Café five-hoz való ragaszkodás). Azért remélhetőleg nyáron folytatjuk.

Fogalmam sincs, hogy fog kinézni a nyaram. Az tuti, hogy a szóbelik után irány Ráckeve. De egyébként..? Most Eszter felvetette, hogy megint mehetnénk Podgorára, ami tényleg fantasztikus lenne:) meg dolgozni is kéne, de.. igazából a diákmunkák olyan szinten rosszul fizetnek, és mostanában elkezdett zavarni.. persze, ki tudja, ha nagyon unatkozom, biztos dolgozom majd egy-két hetet. De.. nos, valami RENDES munka kéne, de most hirtelen csak a pincérkedés ugrik be, ami nekem nagyon nem menne - nem vagyok kedves és mindent leejtek.;) egyéb..?

2009. febr. 22. 11:30
(...itt kb. arról volt szó, hogy valaki beszólt nekem, hogy én tipikusan olyan ember vagyok, aki csak a kapcsolatért jár valakivel, és ez elég vicces, tekintve, hogy azért nem jártam nagyon sokáig senkivel, mert ahogy nem vagyok jó a haverkodásban és nagyon kevés igazi barátom van, ugyanúgy nem tudok valakivel együtt lenni, ha tulajdonképpen nem is fontos, hogy van-e vagy nincs)

Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy nem vagyok valami következetes. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mit várok a másiktól - illetve nagy vonalakban megvan, de egypár rész még homályos. Az a gond, hogy ehhez magamat kéne kicsit tisztábban látnom, és valami helyes kis kategóriába szorítanom.

Na igen, csakhogy ez a probléma már elég régóta fennáll - rájöttem viszont, hogy azért annyira durván nem ingadozik az önmagamról alkotott vélemény, hogy képes vagyok egy-egy esemény hatására nagyon durván megváltoztatni - viszont a kialakult véleményeim mellé is odabiggyesztem a kérdőjelet - biztosan így van? Például: igen, okos vagyok. Igen, lusta is. De tényleg? Nem lehet, hogy nem is vagyok olyan okos? Esetleg nem annyira lusta? És mit mondanak mások? Higgyek nekik?

Egypár dologban viszont abszolút tanácstalan vagyok: ilyen a saját személyiségem és a benne található erősségek, hibák, problémák. Lehet, hogy egy erősségem inkább gyengeség? A probléma valójában hiba?

Mostanában gyűlölöm a hétvégéket - ma reggel közvetlenül ébredés után már azon kattogott az agyam, hogy tanulnom kell, de most akkor Gáborral találkozzak-e, és ha nem, akkor mi lesz, és ha igen, mikor tanulok, éééééés..

Régebben egészen egyszerűen megoldottam volna: teljesen beleengedtem volna magam a rosszkedvbe. Ez most elég önző lenne, nem? Nem a mások dolga, hogy erőszakkal kirángassanak egy olyan állapotból, ami ellen én magam nem küzdöttem.
Viszont azt sem tudom, hogy rángassam ki magam, mielőtt jobban belemennék. Nagyon jó lenne kibeszélni.. jó lenne R.-rel kibeszélni. Nagyon jó lenne. De.. életbe lép az, amit tegnap írtam. Hogy senkit sem akarok erőszakkal rávenni, hogy velem foglalkozzon. Fogalmam sincs, hogy ez most tényleg szükséges-e.
Nézzünk szembe a tényekkel: talán kevésbé, de még mindig elég önző és én-centrikus vagyok. (ezt nem inkább egocentrikusnak hívják?) És azon gondolkozom, hogy ÉN egyáltalán megadom R.-nek vagy mondjuk Eszternek azt a támasztékot, amire olykor-olykor szükségük van?
Megint egy jó kérdés.

Tudom, hogy a világ nem működik ennyire adok-kapok-szerűen. De valamihez csak mérnem kell magam!

22:36

Hát.. beszéltünk R.-rel telefonon. Kiderült, hogy mégsem volt ma próbájuk.
"kár, hogy ezt nem tudtam korábban"
"miért?"
"mert akkor felhívtalak volna, hogy van-e kedved találkozni"
"nincs"

Olyan fura volt már az elejétől a beszélgetés.. és aztán mondtam, hogy még mindig rosszkedvem van. Hogy utálom a hétvégéket. Hogy ilyenkor jön ki minden bajom, és nem tudom elfoglalni magam. "Hát de basszus, hihetetlen, hogy te folyton unatkozol, mindent hamar megunsz, örökké elégedetlenkedsz.." - mondtam, hogy ez nem igaz, DE MINDEGY. Szia-szia.

(annyira tényleg nem igaz.. itthon sem azzal van bajom, hogy nincs mit csinálnom, hanem az, hogy mindenki más is itthon van)

2009. febr. 21. 17:19

(...) Meg azt is mondta, hogy lényegében a kamasz-szerelem ösvényén haladok. Csak azért ilyen, mert nem vagyok egy felszínes ember. Pont ez ment a Hiperkarmától: „Mégis érdekes, láthatnám én is, hát persze,hogy láthatnád, csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes – mondd meg, milyen legyek, mikor egy rajzfilmben élek együtt veled – együtt veled. És látom a fejed felett a kérdőjeled.” Az lehet, de sokan mások szintén nem azok, mégis gyakrabban találják meg az igaz szerelmet. Vagy én tényleg olyan nagyon-nagyon „nem-felszínes” lennék? Szerintem nem. Egyszerűen csak közrejátszik az is, hogy nem vagyok egy emberbarát egyén. (...)
Úristen, 16 nap múlva 16 vagyok. Ez azért jelent valamit, nem?"

És nem, a régi blogolvasás nem segít a kedvemen - mondjuk elég vicces is lenne, miközben arról olvasgatok, hogy milyen szar minden.

Na, hívjak egy R.-t? Olyan jó lenne most vele lenni.

Amúgy ma pont erről beszéltünk, illetve beszélt, hogy nem akar megint magába fordulni, mint régebben párszor. Meg hogy nagyon szarul alszik mostanában, és azért, mert mindenfélén kattog az agya. És hogy kezd az lenni, mint régebben, hogy túlságosan beleéli magát a szerepekbe, és ő meg elveszik az egészben. (...)
Na mindegy, szóval beszéltünk sokféléről. Ilyen például, hogy nekem is nagyon sokszor vannak ilyen rosszabb szakaszaim - de úgyis vége lesz. Igaz, ha jobban belegondolok, ilyenkor nem szoktam azon gondolkodni, hogy úgyis vége lesz, sőt..:) szóval szerencse, hogy mindig megszűnik ez az állapot.

(...)

Jaj.. szóval nem tudom, talán felhívom.. de nincs kedvem elmenni sehova, csak dumálni - viszont akkor ott is kéne aludnom. És nem biztos, hogy szeretné. Mondjuk nekem az is jó, ha itthon alszom, legfeljebb hazajövök éjszakaival, tökmindegy. Tudom is, hogy kell ;)


18:48

Nem is tudom, miért olyan szimpatikusak a két évvel ezelőtti bejegyzéseim. Na jó, dehogynem tudom.. ;)

Az egyik, hogy EREDETI, TALÁLÓ gondolatokba botlom - most őszintén, mostanában volt akár csak egyetlen eredeti, találó gondolatom, vagy esetleg normális bejegyzésem? Nalátjátok.
A másik, hogy bár akkor egy nagy semmi közepén voltam, és az töltötte ki az életemet, hogy mindent utáltam - nos, pont ez. Az ember tizenhat évesen tulajdonképpen azt csinál, amit akar. Ezzel telnek a napjai - na és akkor mi van? Egy idő után úgyis minden jobb lesz.

Most viszont világos a helyzet: van egy fantasztikus barátnőm, egy fantasztikus barátom, többé-kevésbé független is vagyok - hát nincs minden a legnagyobb rendben?
Hát nincs. Itthon ülök szombat este, teljes rosszkedvben.

(...)

Felhívtam R.-t, hogy esetleg nincs-e kedve találkozni meg beszélgetni, de nagyon fáradt.. és látszott, hogy sajnálja, meg minden, meg kérdezgette, hogy mi a baj. Igazság szerint lehet, hogy nincs is semmi, csak megint én pattogok, mert úgyis olyan rég tettem - tényleg nem tudom megítélni.
(Oké, ne kozmetikázzunk így. Világos, hogy sokkal jobban eset volna, ha azt mondja, hogy oké, menjek, viszont még csak az kéne, hogy úgy, hogy ő nagyon nem szeretné. Még így is a kelleténél jobban akaszkodom ilyenkor - vicces módon ilyenkor szerintem arra gondolok, hogy talán sikerül rávennem, hogy AKARJA, hogy átmenjek - de amikor ilyen vagyok valakivel, és nagy nehezen mégis beleegyzik abba, amibe akartam, utána rájövök, hogy ő nem akarja, csak kierőszakoltam - és ez sokkal rosszabb, mintha nem sikerült volna.)

2009. febr. 21. 16:27

Tegnap nem tudtuk eldönteni, hogy szőke vagy barna legyen-e a hajam.. na, a hajfesték se nagyon:D

Ilyen.. hát, szerintem egész pontosan ronda lett.. nem olyan pesszimistán hozzáállva a fényben szők.. szőkés:D

R.-nek meg tetszett - ő utálja a szőke hajat. De nem is látta természetes fénynél, szóval..

Nem érdekel, egy hónap múlva úgyis átfestem. Nekem eddig ez a szín tetszett a legjobban:

Valamiért lehangolt vagyok :-/ Lehet, hogy azért, mert senkivel sem kell találkoznom, és ez arra emlékeztet, hogy viszont tanulni kéne..

2009. febr. 19. 17:40

""A varázsfonatot is elvesztettem, a sárkányomat sem találom.. ez a hét is jól kezdődik.." "

Végtelen történet.. apám megfogalmazásával..:)

Egyébként a mai nap is jól kezdődött: reggel beleléptem a hajvasalóba, de úgy, hogy tényleg, pont a közepébe, úgyhogy a lábfejem tetejét, és a talpam is megégettem.. szerencsére ez utóbbit olyan helyen, hogy nem ér le, amikor megyek, a tetején meg keletkezett egy szép "kis" vízhólyag..:)

Amúgy ma el kellett volna mennem az okmányirodába, meg feladni a hitelesítési adatlapot.. ha apám nem ér haza még egy óráig,nem fog lezavarni, és csak holnap kell föladnom..;)

19:53

Még pár éve láttam az HBO-n a Négyen egy gatyában c. filmet, és már ott is nagyon bírtam a szőke csajt - csak azért nem ő volt a kedvencem, mert túl jól nézett ki ahhoz, hogy ne utáljam.

Aztán, miután már jópár részt láttam a Gossip girlből, tudtam meg, hogy mindkettőt Blake Lively játssza.

Hogy nézhet ki valaki ilyen jól??? Amúgy sokan mondják, hogy nem szép az arca, de szerintem barbie-pofival túl sablonos lenne. Így viszont..

2009. febr. 18. 7:59

Ezt a napot se..

Jó, most már annyira nem tűnik vészesnek, de amikor reggel felébredtem halál álmosan, akkor csak arra tudtam gondolni, hogy visszaalszom, visszaalszom..

Most már kicsit jobb. Igaz, hogy matekra ki kellett volna nyomtatni valamit, amit én el se kértem még.. bájos..:)

Csak legyen vége ennek a hétnek.. is.


22:25

Hétfőn bementem az okmányirodába, hogy elveszett a személyim, mit csináljak. Jegyzőkönyv, stb-stb.. és mivel nincs se érvényes útlevelem, se jogosítványom, hozzam be a születési, vagy HÁZASSÁGI anyaknöyvi kivonatomat.

Kimeredt szemekkel hagytam el az épületet..

Tegnap: megyek haza. A lépcsőházban egy lakó a nyilcadikról beszélgetést kezdeményez velem, majd bedobja a kérdést:

"munkából?"
"nem, még csak tanulok"
"és megkérdezhetem, hogy mit tanulsz?"
"Hát, én még csak most fogok érettségizni.."

Ezekután az Ő szeme meredt ki. Na de most komolyan, nem emlékszik, hogy 10 éve, amikor ideköltöztünk, még nagyon, de nagyon kicsi voltam?

És volt még egy ilyen élményem, csak már nem emlékszem.. de őszintén szólva már rohadtul elegem van a dologból. Igen, 14-15éves korom környékén még tetszett, de most.. 40éves koromban meg majd 60-nak néznek, vagy hogy is van ez?

2009. febr. 17. 6:04

Ezt a napot az ellenségeimnek se..

Gondolkoztam azon, hogy lemondjam az olaszt.. olyan hülye egy napom lesz.. 1-kor végzek, félóráig bámulom a plafont, aztán elindulok olaszra, olasz után megyek orgonára, ahol akkor is végzek 5-kor, ha egy órát maradok.. és negyed 7-re megyek ki a francba R.-rel találkozni, de akkor már sokkal jobb lenne az olasztanártól, mert onnan csak 10 perc, az Újpest központtól meg.. 36 perc, ráadásul két átszállással.

Számomra ez a 15. kerület egy nagy rejtély. Ugye mi a világ végén lakunk, és onnan még kb. 20 perc a 15. kerület - ezért olyan érzésem van, mintha az még a világvégén is túl lenne..:) de nem, mert az olasztanártól kb. fél óra a Ferenciek tere (tőlünk 40 perc, és át kell szállni), és 20 perc a Mexikói út (tőlünk vagy 50, két átszállással)

2009. febr. 16. 8:22

Oké, nem találtam meg Horváth Gergely az iwiwen (t.i. A szív útjai írója)- ja igen, nekem a perverzióm megkeresni boldog-boldogtalant az iwiwen;) nemrég írtam valakinek, akinek megtaláltam egy elemzését Kosztolányi A tréfa c. művéről, és nagyon tetszett, és nem volt jobb dolgom. Meg azon is gondolkozom, hogy írjak-e Varró Dánielnek, hogy ő az érettségi tételem..;)

Azért ez durva! Hogy akár levelezhetek is az irodalomtételemmel..;)
Na jó, ha belegondolunk, Csinszka és simán tudott levelezni Adyval..

Ja igen, a tömegkommunikáció az egyik tételem.. már hármat megtanultam eddig, a negyedik meg a magán -és mássalhangzó törvények, ami annyira azért nem vészes. Igazából csak attól tartok, hogy elfelejtem a vázlatpontokat.. vagy pl. a "főbb nyelvváltozatok" és a "határon túli magyar nyelv" elég hasonló és a végén még összekeverem.. jó, az előbbi főleg a társadalmi tagozódásról beszél, a földrajziról csak annyit mond, hogy szókészleti, hangtani (diftongus!) és nyelvtani rendszer-beli eltérések lehetnek.

De ez a határon túli.. ott kezdődnek a gondok, hogy felrajzoltunk egy térképeta Kárpát-medencéről, aztán így beírogattunk dolgokat.. de pl. csak a Ny-i és a palóc nyelvhez írtunk valamit is.
Ja, meg hogy csángó nyelv azért etalon, mert itt lakott Kazinczy és mitttttudomén.. illetve lehet, hogy nem is a csángók, mert nem látom pontosan, hogy hozzájuk, vagy az északkeletiekhez húztam-e ezt az etalon-dolgot. De talán a csángók lehetnek, mert emlékszem, hogy mesélt a tanár azokról a csángókról, akik a hegyvidékekre költöztek, hogy senki ne avatkozzon az életükbe, és annyira el voltak zárva a külvilágtól, hogy még mindig a 19. századi irodalmi nyelvet beszélik.

De akkor most Kazinczy is ott élt a hegyvidéken vagy mi???

2009. febr. 15. 13:26

Nem mondhatnám, hogy jó kedvem van.. az előbb leültem tanulni - ergo nyelvtantételeket a tételfüzetbe másolni, hogy szépen egyben legyen - megtanulni már nincs nagy kedvem. csak négy tételt.. majd holnap, suli előtt.. úgyis 8-kor kelek.. a nagy francokat, tuti nem kelek akkor.

Rohadtul elegem van. Már reggel, amikor megláttam, mennyi az idő, és éreztem, hogy hosszú idő után ismét jó sokat aludtam, dühös lettem. Hogy már dél volt, és nekem tanulnom kell.

TANULNOM KELL - itt villog nagybetűkkel az agyamban ez a két szó, de valahogy mégis annyira zavaros, hogy most akkor mi tartozik ide, és mivel kezdjem, melyik fontosabb.. és nem kezdhetek bele csak úgy, előbb rendszerezni kéne azt a sok össze-vissza füzetet a szobámban, rendet rakni, tényleg nem tudom..

Rosszul érzem magam a szobámban, nem akarok oda visszamenni - de nem a rendetlenség miatt. Valahogy annyira reménytelen hangulata van az egésznek..
Nem érzem jól magam, nincs hely, ami azt tükrözné, amit nekem is tükröznöm kell, vagyis a tettvágyat, a szorgalmat, vagy tudomisén..
Szeretem a szobámat, de most képtelen vagyok ott lenni.

Nagyon ideges vagyok, de most már szinte minden vasárnap, ugyanúgy néz ki minden hét: hétköznap hajtás, péntek csocsó, szombat pihenés, vasárnap idegeskedés, és már elegem van, és most úgy érzem, hogy semmi sem fog sikerülni.

22:50

Én nem értem, miért húzza le mindenki úgy A szív útjai c. könyvet. Az első gondolatom ilyenkor rögtön az, hogy nekem nincs ízlésem, én minden szart elolvasok és a többi.

Nézzük objektíven. Egyébként tényleg nagyon sokmindent képes vagyok elolvasni, egyszerűen ha izgalmasak a mondatok, engem odaszegez a könyvhöz.
Ez ahhoz lehet hasonló, mint hogy apám nagyon szereti a Jancsó-filmeket. Én esküszöm, megpróbáltam, de nem tudom élvezni - engem igenis zavar, hogy nem tudom logikai összefüggésbe hozni a jeleneteket. Na, a könyvnél nincs ilyen.

Szóval objektívan: én szerettem. Jó sok mondat volt, amit többször is el kellett olvasnom, és gondolkoznom rajta: rájöttem, hogy persze, úgy is lehet olvasni, hogy az ember átsiklik az ilyen mondatok felett - csak akkor nem ad túl sokat a szöveg, jelen esetben a könyv.

Folyamatosan írom és kitörlöm a mondataimat - és a végén rájövök, hogy valami olyasmire lyukadok ki, mint azok a blogírók, akik már véleményezték a könyvet.
Képtelen vagyok rossznak nevezni, mert néhány olyan találó gondolatot fogalmazott meg, amik nem hagyják.

Azt hiszem, úgy vagyok a könyvekkel - meg úgy egyébként még nagyon sokmindennel -, mint az étellel: én is érzem, ha el van borsozva, de nem igazán zavar.

FEJEMBE SZÁLLTAK A VALENTIN-NAPI PILLANGÓK?

2009. febr. 14. 14:27

Amúgy meg izébizé, hepi van - igen, amikor leírtam az izébizét, már tudtam, hogy utána csak valami orbitális baromság jöhet..:)

Tegnap olyan ideges voltam már, mire elindultam, mert:

- akárhogy siettem, nem tudtam elkészülni, és kb. 6-kor indultam (pedig az egyetlen fölöslegesen hosszú ideig tartó dolog a fürdés volt)
- akármilyen sokat készültem, ez nem látszott túlzottan
- az elképzelt összeállítást nem mertem fölvenni, úgyhogy maradt a nadrág+valami fölső
- két tincs iszonyú rövid, és folyton az arcomba lóg, és egész utazás alatt azt igazgattam

Szóval végre megérkezés, de ugye csak kb. egy órát tudtam maradni, mert már indulni kellett.. és nem tudom, mi jött rám, olyan baromságokat mondtam össze-vissza, de a végén már szakadtunk a röhögéstől, hogy mik jutnak az eszünkbe - "ma ne beszélj! Csak állj mellettem és mosolyogj szépen" - "és nézzek rád szerelmesen?"- "pontosan" - és így belekaroltam és szerelmesen néztem ;)

Találkoztunk Eszterrel, aztán vártunk jó sokat Gergőre (akivel együtt dolgoztunk még nyáron), és már azon gondokoztunk, hogy inkább be kéne menni a könyvtárklubba - amikor kiderült, hogy ő már ott van!

Várakozás a koncertre, kávézgatás, sörözgetés.. meg csocsóztunk is, de basszus, Lőrincet ki kéne állítani, túl jól játszik.. ;)

A koncert? Jó volt meg minden - Aliszán látszik, hogy mostanában rendesen jár próbákra, nagyon tetszett - meg ahogy a színpadon mozog, azt ugye imádom..:)

Az viszont nem igazán tetszett, hogy egy számnál kértem R.-t, hogy figyeljen, a legrövidebb szám, és végigdumálta.. akkor kicsit megharagudtam.. ráadásul egy gyönyörű szám..

Koncert után.. fuhh, nem tudom, az volt a gond igazából, hogy nagyon megéreztem azt az egy sört is, fogalmam sincs, hogy miért.. és az a tincs is zavart a szememben, teljes dekoncentráltság..

Meg nem tudom, gondolom fáradt is voltam.. azért játszottunk még párat. Az első párost lazán megvertük - 7:3, és egy gólt én lőttem magunknak, egyet meg lényegében én..:)
A másodiknál kikaptunk 8:2-re, de az első gólért ők is nagyon megszenvedtek, és az egyik lány, aki ott állt, meg is jegyezte, hogy ez egy jó játék" - és mint később kiderült, Európa-bajnok..:) szóval hm, talán fejlődök? Bár annyira nem volt nálam a labda..:) na mindegy, igazából olyan szar tényleg nem voltam, csak annyira nem bírtam koncentrálni..

Aztán végülis éjfél körül leléptünk, olyan fáradtak voltunk.. legalábbis én rémesen.

És borzalmasan aludtunk. Vagy 3-4x felébredtünk éjszaka, és én mindig álmodtam valamit!
Redőny lehúzva, lámpa bekapcsolva - amikor egyszer felébredtem, fogalmam sem volt, hány óra lehet. Ugyanúgy lehetett volna számomra hajnali 4, mint reggel 11.Végülis kiderült, hogy reggel 7.. na jó.. azért sikerült 9:20-ig aludni..

Délelőtt mutatott képeket..:) Hát, a 23 éves R. valami cukorfalat! ;) Ilyen tipikus "meg akarom szertegetni"-kamaszfiús..:)
A 25 éves meg tipikus rockerbunkó vagy hogy fogalmazzak..:) hosszú haj, hajpánttal hátrafogva.

16:51

JA, ÉS TUDTAM..

..hogy ebből a szeretlek-dologból nem jöhetek ki jól. Kimondtam, hogy szeretem - és nem nagyon hitte el. Szóval, nem lett volna jobb, ha meg sem szólalok?

Nagyritkán szoktam Eszternek mondani, hogy szeretem - néha van egy-egy ilyen pillanat. És R.-nek is mondtam volna egy csomószor egy-egy ilyen pillanatban - de ugye féltem, hogy "felcsillan a szeme, és azt mondja, hogy "kimondtad, hogy szeretsz!" "

Inkább csak remélem, hogy látja a szememből, a mozdulataimból..

2009. febr. 13. 8:40

Tejóég, most ugrott be, hogy miket álmodtam.. voltunk valami aquaparkban a családdal, csak Eszter volt a testvérem és nem Tibi. És kimentem valamiért, mert azt hittem, hogy csak 100 ft és bejutok. Ehhez képest 1400 volt, de nekem volt karszalagaom, csak Eszterrel együtt, mert volt valami testvér-kedvezmény vagy mi. És ki is hívtam, nagy kelletlenül ki is jött:), de amikor bementünk, hirtelen hatalmas, erős emberkék jöttek a szörfös részhez (volt egy medence, amiben lehetett szörfözni), és igyekeztünk, nehogy eltapossanak minket.

(Tuti, hogy tegnapi South Park miatt)

Innen már csak arra emlékszem, hogy valami wellness-szállodában voltunk, hogy fehér garbó volt rajtam, fölötte meg valami más, és egy csmó ideig nézegettem az alakom a tükörben (ez meg szerintem azért, mert két napja Téni fehér garbóját nézegettem egy csomó ideig. És valahogy ez olyan egy évvel ezelőtti akármi volt..

Meg mintha valami buszon ültünk volna az osztállyal, sötét volt és.. aztán érettségiztünk is, de akkor is sötét volt, és voltak valami ijesztő pasik.. ilyen régi sulisok voltak, talán még Gábor is közöttük lehetett..!:D
Ez meg talán azért, mert pont pár napja gondoltam Dénesre, akit a legjobban kedveltem a gólyabálos vezetős csapatban..

Csoda, hogy nem tudtam kialudni magam? Ráadásul még korábban fel is ébredtem.

2009. febr. 12. 20:00

Szarkedv, szarkedv, szarkedv, megegyébkéntis és..

Két óráig próbáltam elaludni.. annyira fáradt vagyok! 6órákat alszom mostanában, és LESZAROM, hogy körülöttem mindenki örül, ha ennyit alhat, tudom, mindenki terminátor, de én komolyan kész vagyok. Nekem valami éjszakai életmód kéne, hogy hajnali 3-kor alszom el és délben kelek.. mert most is, állati kimerült vagyok, de egyszerűen nem megy :( mint a szülinapomon, amikor összesen talán 3 órát alhattam, és mégis, este 10-kor ott szenvedtem.

És ilyenkor állati szar kedvem van, egyrészt, hogy csak úgy hánykolódom, másrészt állatira unatkozom.

Totális áááááá..

És vettünk csizmát, de.. nem azt mondom, hogy nem oké, de.. nem olyan, mint az előző csizmám, hogy úgy éreztem, ha felveszem, akkor mindegy, mi van rajtam, jól nézek ki.
Közben rájöttem, hogy nekem TÉNYLEG rövid lábaim vannak. Viccesen hangzik ez egy 177cm magas embertől, de csak egy példa: Eszternek vagy öt centivel hosszabb a lába, pedig kb. 3 centivel alacsonyabb nálam.

2009. febr. 11.

Na jó, leírom, és tudom, tudom, hogy mekkora egy hülye vagyok, és FOGALMAM SINCS, hogy miért csinálok ilyeneket.

Szóval ugye beszélgettem R.-rel telefonon - és erre benyögtem egy ilyet, hogy lehet, hogy pénteken megyek ilyen rapidrandira, amit a suli csinál - tudjátok, két percet beszélsz valakivel, és aztán jön a következőp ember, satöbbi-satöbbi.. Vikivel elkezdtünk hülyéskedni, hogy legfelejebb majd egymással jövünk össze:D, és amúgy eszem ágában sem volt menni, csak nem tudom, beszélni akartam valamiről, és ez jött a számra.. aztán még próbáltam finomítani, hogy csak azért, mert 2-kor kezdődik, és nekem amúgy is 3-ig vannak óráim, de..

Basszus, és most belegondoltam a tegnap kapcsán, hogy biztos sokszor úgy tűnik, hogy nekem mennyire nem fontos.. merthogy mondta, hogy azt hitte, nem fog tetszeni az ötlet, hogy találkozzam a szüleivel, pedig nagyon szeretnék, és á, röhelyes a helyzet, mert annyira félek belemenni, annyira félek, hogy kiadom magam, és védtelen leszek, hogy emiatt sokszor úgy tűnik, mintha nekem ő egyáltalán nem számítana. Pedig nekem ilyen még nem volt, nem akarom elhinni, hogy az életben egyszer nekem is sikerülhet ez, hogy tényleg van ilyen, hogy szeretek valakit és viszontszeret..

Na jó, ha ezt most R.-nek mondtam volna, tuti, hogy felcsillan a szeme: "azt mondtad, hogy szeretsz?" - pedig már annyiszor kimondtam volna, de még egy egyszerű szófordulatban sem merem használni, mert amiért akkor nem mondtam ki, egy akkora hatalmas dolgot csinált ebből, hogy félek, mert ez már megint csak belemenés.

Nem tudom, most ez így rámjött. Egész más dolgokat kéne csinálnom, mindjárt 8 óra, és még nem csináltam semmit, és már most hulla vagyok, de nem érdekel, ezt akkor is leírom. Erről beszélgettünk ma Eszterrel, és..

Szóval először biztos voltam benne, hogy soha többet nem lesz semmi. És tudtam, hogy egy vékony határon táncolok, aminek az egyik oldalán egy kapcsolat van, a másikon pedig az, hogy soha többet semmi. És tudtam, hogy oda kéne lépnem, mert egy kapcsolatból csak pofára esés lehet, sőt, a vékony vonalból is könnyen lehet pofáraesés. És mindenki ugyanígy gondolkodott. "Leginkább csak elengednem kéne" - írtam. Amikor azon az estén "elbúcsúztunk", azt hittem, ennyi, és soha többé. Nem tudom, milyen megfontolásból hívtam fel végülis december 6-án.

És utána sem nagyon számítottam semmire. Jó, persze, gondoltam majd tényleg összefutunk a café five-ban valamikor.
És még akkor is úgy éreztem, hogy minden olyan lesz, mint akkor, és tényleg semmi értelme.

És nem is tudom, mikor változott meg.. amikor azt írta karácsonykor, hogy hiányzom. Amikor 26-án vett csillagszórót, mert mondtam, hogy az hiányzik, és közben elénekelte a Kis karácsony, nagy karácsonyt:) amikor szilveszterkor velem volt.. amikor színházba mentünk.
Normálisan randiztunk!:)

Egy idő után már nem voltam hiper-szuper ideges, amikor tudtam, hogy vele találkozom - és ettől majdnem megijedtem, aztán életemben először úgy éreztem, hogy nem érdekel, mindent hagyok, hogy úgy történjen, ahogy történnie kell.
És most.. a café five-ban közben rá gondoltam, és.. mintha lenne egy kis gömb bennem, és amikor rágondolok, és valami szép jut az eszembe, hatalmasra nőne, és érezném.. egy hihetetlenül jó érzés, és tényleg hihetetlen az egész..

Csak ezt akartam írni.

2009. febr. 10. 20:40

Találkoztunk R.-rel - végülis tök korán végzett, úgyhogy a Blahánál találkoztunk.

Kicsit húztam, hogy mit kap ajándékba..:) már elterveztem, csak még nem minden részlet tiszta.

Fuhh, közben most eszembe jutott az is, hogy Valentin-nap.. és nem, még mindig nem tartom ünnepnek, de basszus, hatással van rám ez a Valentin-napi őrület.

De nemérdekel, akkor is elhatároztam, hogy nem csinálok semmit: ha egyszer meglepem valamivel, az azért lesz, mert eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, és nem azért, mert Valentin-nap van.

És mondta, hogy vagy szülinapja előtti, vagy az azutáni hétvégén ünneplik a szülinapját a szüleivel.. és hogy meghív:)

És mondta, hogy kicsit tartott ettől, hogy nem fog tetszeni az ötlet, de iszonyatosan örülök:)))

Meg persze parázok is..

És utána kimentünk, és még mindig esett a hó, és baromkodtunk eg sort a villamosnál, aztán a busznál jött egyszere három, szóval vártunk még, közben a megállóban valaki gitározott, és naggggyon jó volt:)))))

Szóval EGY NAGY VIGYOR vagyok:))))

2009. febr. 9. 22:47

Most valahogy nincs kedvem lefeküdni és időben elaludni - pedig nem ártana, oké, hogy három órám lesz, de aztán még az olasz - bár az nem zavar annyira, ha fáradt vagyok, sok-sok kávé megoldja..:) nadeakkoris.

Ma valahogy annyira nem volt semmi dolgom.. fura. Megírtam az olasz házit, mármint ami különolaszra kell - nem találtam azt a lapot, amit az olasztanár adott, de holnap beszerzem, és akkor megírom szerdára, szóval nem akkora gáz. Jó, meg megírhattam volna a szabadidő tételre a dolgokat, de annyira sablondumák voltak, hogy az nem igaz.. mondjuk azért biztos volt egy pár, meg kereshettem volna új szavakat, hogy feldobjam.. na, majd lefelelek akkor csütörtökre belőle és kész. Hm.

Szóval így nincs nagyon dolgom.. szóval nem tudom, miért mondogatja ennyire bennem a hang, hogy "WANDA, MENJ ALUDNI!!!".... :)

Igazából lenne dolgom: megtalálni a bankkártyámat...

2009. febr. 7. 9:54

Egészen furcsa és cseppet sem kellemes álmom volt. R. harverja, Tamás lekéste a vonatot (mert amúgy azzal ment), tenyérbe temetett arccal aludt az egyik asztalon. Én meg elindultam nagy sokára éjszakaival, haza is értem.. próbáltam levenni a csizmám, de nagyon szédültem (de miért próbáltam levenni?). Aztán egyszercsak azon kapom magam, hogy megint a Nyugatinál vagyok és várok az éjszakaira. Megemlítettem a velem váró R.-nek, hogy ez milyen furcsa, amire az volt a válasz, hogy idegbajt is kapott, hogy megint várni kell velem, mikor lesz már vége az éjszakának??:) Én meg próbáltam visszaemlékezni, hogy mégis, ez hogy lehet? Ugye leszálltam és levettem a csizmám.. aztán elkezdtem nézni valami térképet, mert egy helyre akartam eljutni.

Namármost, erősen gondolkozom, hogy milyen hely lehetett. Valami hülye neve volt, és R. azt mondta, hogy tök rendesek, mert néha főznek neki. Leginkább ilyen pinceklub-jelleget lehetett megfigyelni.

Na, és emlékeztem, hogy néztem a térképet, ami pont beleesett egy csatornába - és onnantól fekete folt. És akkor kitaláltam, hogy hoppá, volt ott egy lány - és biztos GHB-cseppeket adott be nekem!

És közben arra is rájöttem, hogy kilopták a másik csizmámat a táskámból, ami nálam volt. Még ez is?!

Ja, és a végén hazaértem reggelre, és megtaláltam a megállóban a kontaktlencsetartóm!

És hát elemezzünk álmot, mert ennek nincs értelme és mégis:

- tegnap lekéstünk egy buszt, a másik pedig egy csomót késett, és R.-nek a végén szerintem nagyon elege volt a megállóban való álldogálástól. Ez lehetett a "mindig visszatérek a megállóba"-elem.
- tényleg elveszett a kontaktlencsetartóm..:) ez viszont elég gáz, mert így két kávéscsészébe raktam, és lefedtem celofánnal (az az átlátszó?), hogy ne párologon el, de még így sem tuti, hogy a lencsék túlélik.

10:30

Ja, és megint beszélgettünk.

Nem, nem érzi biztosnak ezt a kapcsolatot. Szerintem hetek óta furdal a kíváncsiság, hogy mégis, a többinél miért nem bizonytalankodott ennyit? Azért, mert a többiek idősebbek voltak, és esetleg jobban tudhatták, hogy mit akarnak? És igen.
Pedig én biztos nem fogok soha olyat mondani, hogy "bocs, R., szakítsunk már, én még élni akarok". Ugyanis miért járunk a másikkal, ha egymás mellé lehet állítani az élést és az illetőt, és az előbbi nyer?

Na mindegy.

Egy dolgot nem ért: hogy nem arról van szó, hogy van valami, ami mással megvolt és vele nem, hanem arról, hogy ami most van, még sosem éreztem mással.

Hogy miért tudtam !R!-be szerelmes lenni, és belé nem? Változatlanul fenntartom, hogy én !R!-be szerelmes voltam - plátói volt, de szerelem.

Kiröhöghettek, hogy ez nem szerelem, de igenis az volt: semmiben sem más, mint egy elvakult, szemellenzős szerelem.

Nem is olyan rég azt mondta nekem valaki, hogy nagyon sok huszas-harmincas barátja egyszerűen azért nem talál senki tartósabbat, mert még mindig ugyanazt a lángolást keresik, ami fiatalabb korukban volt - pedig az már nem jön el.
És R. azt mondta, hogy ő is - de hát ezt nem fogja megkapni, és ő is tudja, hogy ha lenne is valami ilyesmi, az pár hét alatt elmúlna.

Nagyon nagy gáz, hogy én nem akarok ilyet? Ezen gondolkozom, hogy csak most nem akarok, vagy nekem már nem is lesz? Igazából mindig arra gondolok, hogy Z. miatt nem - pedig őt sem szerettem lángolva;) - ellenben gyönyörűen belehergeltem magam az egészbe, és miután olyan magasra röpítettem magam, elég hatalmasat puffantam.
Szóval nem, nekem ilyen nem kell. Hogy mondjam.. én valakit szeretni akarok, és ehhez nekem idő kell. És R. azt mondja, hogy ha lenne esélye valami mélyebbnek, az már kialakult volna.

Ebben nem értünk egyet. Mondjak egy furcsa dolgot? Amióta együtt vagyunk, folyamatosan keresem a hibákat, szinte mániákusan (szinte?). Próbálom megtalálni, hogy mi nem jó - és nem találok.

Még legutóbbi filmnézés is! Untam a filmet és rájöttem, hogy ezt inkább egyedül jó nézni. És éhes voltam. És mégis tökjó volt..
Szóval nem tudok mostanában olyan találkozást mondani, ami nem jó, és ha abbahagynám a hibakeresgetést, akkor..
A másik meg az, hogy.. fuhh, nem biztos, hogy ő is erre gondolt, de szerintem, hogy mondjam: nincs konfliktus. Ez hülyén fog hangzani, mert persze, minek az? Pedig szerintem egyáltalán nem, mert véleménykülönbség viszont van, tehát már régesrég összeveszhettünk volna valamin. (héhéhé, szilveszterkor azért veszekedtünk). Csakhogy én félek. Már vagy egy éve megírtam, hogy ha összevesznénk valamin, akkor ő tuti, hogy nem jönne bocsánatot kérni.

És igazából csak olyan dolgokban nem merek konfliktust vállalni, amiben igazából nem is tudom, hol az igazság. Ilyen az, amennyit dolgozik. Ilyen az, hogy szeretnék nála aludni, de nem szeretné, vagy hasonlóan, hogy szeretnék találkozni, de ő meg nem. Nem szólhatok bele ennyire az életébe, tudom. Viszont megvan annak az esélye is, hogy néha nekem van igazam. Szóval passz.

14:15
MATEKOS VICC

Egy matematika professzor észrevette, hogy eltört a cső a konyhai lefolyójában, kihívta hát a vízvezetékszerelőt. A mester rendesen meg is csinálta a lefolyót, a matematikus is elégedett volt, egészen amíg kézhez nem kapta a számlát, ami kb. a havi fizetésének az egyharmada volt. Panaszkodott is a szerelőnek, aki mondta, hogy sajnálja, meg megérti, de hát ez van, jöjjön el ő is a céghez dolgozni, ott sokkal jobban fog keresni. Azt a tanácsot adta még, hogy tagadja le a végzettségét, mert a főnökei nem szeretik a túlképzett embereket. A matematikus elment jelentezni a vízvezetékszerelő céghez és fel is vették, mivel azt hazudta, hogy csak 7 általánosa van.

Ezek után mint szerelő dolgozott és egyre többet keresett. Egyszer egy nap a cég vezetése kitalálta, hogy elküldik esti iskolába azokat a munkásokat, akiknek nincs meg a 8 általános. Így a professzort is elküldték. Az első ilyen órán, ami történetesen matematika volt, a tanár, hogy tisztába jöjjön az osztály tudásával, megkérdezte tőlük, ki tudná megmondani, mi a kör területének a képlete. Épp a professzort kérdezte meg, aki ki is ment a táblához, de azt vette észre, hogy hirtelenjében, nem jut eszébe a képlet. Elkezdte hát levezetni, integrált, derivált, és azt kapta, hogy -r². Nem tetszett neki az a mínusz, így újra számolt. De megint ugyanezt az eredményt kapta. Megint újra számolt, de megint ezt kapta. Nem számított hányszor számolja újra, mindig ott volt az a mínusz. Idegesen körbetekintett az osztályon és hallotta ahogy az összes vízvezetékszerelő ezt suttogja: "Cseréld fel az integrációs határokat!!"

22:55
KOSZTOLÁNYI VISSZAVÁG

..mégpedig Karinthynak a parodizálásért - olvasd össze az első betűket..:)

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

TOVÁBBTANULÁS

2009. febr. 6. 17:35

Ma beszélgettünk az ofővel. Az én tervem az volt, hogy BCE nemzetközi gazdálkodás, BGF nemzetközi gazdálkodás, BCE gazdálkodás és menedzsment, BGF gazdálkodás és menedzsment.

Az ofő szerint viszont inkább úgy jelöljem meg, hogy előre az összes Corvinus, és utána a BGF-ek. Az én érvem ez ellen az volt, hogy inkább járok nemzetközi gazdálkodásra a BGF-re, mint gazdálkodás és menedzsmentre a Corvinusra. Viszont amit ő mond, kicsit nagyobb súlyt nyom a latba: állítása szerint a corvinusosokat már egyetem alatt megkeresik, míg a BGF-fel nem ilyen könnyű a munkatalálás. És mesélt egy lányról, aki elment a BGF-re, és matekból lazán átment mindig - pedig fakton csak nagy küzdelmek árán kapott ötöst. Én meg ugye milyen jó vagyok, és hogy ezért érdemesebb lenne.. csakhogy a Corvinus ugye hajtós.

Namármost. Én EGYÁLTALÁN NEM vagyok olyan jó. Illetve, módosítok: persze, jó vagyok, de sokat teszek is érte. Szóval van egy csomó kérdés:

- oké, hogy a corvinus hajtós, de mennyire? Az én elgondolásom szerint én most is sokat tanulok - persze, ennél többet is elbírnék, de nem sokkal. Szóval ha ennél sokkal többet kell tanulni, vagy annyi tanulással is folyton megbuknék - és azt az állításomat fenntartva, hogy én nem vagyok olyan jó, csak sokat gyakorlok, ez nem lehetetlen -, akkor tényleg nem nekem való

Jó, szóval ez az egy kérdés van..:) persze nincs is miről beszélnünk, ha fel se vesznek, de azért megvan a lehetősége, hogy mégis sikerül - főleg, hogy IGENIS csökkenni fognak a ponthatárok.

2009. febr. 5. 20:07

Utálom, amikor olyan dolgokon kezdek el gondolkodni, amikre úgysincs válasz, vagy legalábbis soha nem lesz senki még a közelében sem (állítólag még mindig sziszegnek az s-eim - persze R. szerint).

Most napirenden éppen az van, hogy miért van az, hogy egy olyan dologért vagyok irigy, amiről tudom, hogy hamis érték, két okból is: egyrészt mert nem tekinthető értéknek amúgy sem, másrészt mert nem igaz. És a második, hogy úgy GONDOLOM, hogy nem igaz, de lehet, hogy én gondolom rosszul, és valójában igenis az, csak én annyira értetlen vagyok, hogy nem tudom felfogni.

Továbbá vajon szépséggel és kedvességgel tényleg mindent meg lehet kapni?

Sokszor gondolkozom azon, hogy ha helyesebb és kedvesebb lennék, sokkal könnyebb lenne az életem. De valóban ENNYIRE számít?

22:57

Candy írta a blogjában, hogy milyen szar, hogy mindenkinek van valakije, és ez a téma az osztályban is, hogy ki mit fog csinálni.. és engem meg annyira hidegen hagy az egész, hogy az nem igaz. Valószínűleg úgy fog kinézni, hogy előtte lévő nap Lőrincék koncertje, én meg ottalszom R.-nél.

És így visszagondolva szerintem engem is rohadtul zavart régen, hogy nincs senkim Valentin-napon, pedig akkor sem érdekelt ez a nap különösebben.

Na várjunk, szemezgessünk:

Oké, két éve nem írtam. Kár, arra kíváncsibb lettem volna. Igazából tudom, mit csináltam aznap: Valentin napi ölelés-rekordkísérleten voltam Eszterrel, Tibivel meg Heatherrel, és közben azon gondolkoztam, hogy azért mégiscsak milyen jó lenne, ha !R! is ott volna.

Tavaly:

"Valentin nap és a többi

Ha-ha, én valahogy mindig PONT lecsúszom arról, hogy valami férfi-szerűvel találkozzam Valentin napon:D
Bár igazság szerint ez inkább megkönnyebbülés.. én soha, de soha, de soha nem fogok venni senkinek semmit.."

MURPHY TÖRVÉNYE

2009. febr. 3. 7:03

Hogy a tablófotózás előtti napon:

- alszom kb. 4 órát
- veszek valami szar balzsamot, amitől összeragad a hajam
- találok otthon csak dúsító sampont, amitől amúgy is összeragad a hajam

Arról már lemondtam, hogy időben beérjek..

18:41

Annyira kész voltam reggel, hogy elkezdtem bőgni indulás előtt - de aztán talpraálltam és elindultam:D

Aztán rájöttem, hogy esik az eső - ez már sok volt (amúgy is elég szarul voltam). Azért megfigyeltétek, hogy utoljára 23-án esett az eső, a SZALAGAVATÓNKON?? És most is..

Úgyhogy visszamentem és aludtam.

Kb. két órát sikerült, azt is úgy-ahogy, aztán mentem a kozmetikushoz. Áhh, komolyan, legszívesebben minden nap járnék hozzá, hogy kifessen, annyira tetszik:)

Tablófotózás: a B-seknek állítólag 7 órán át tartott!! Mi ezzel szemben másfél óra alatt végeztünk.:D rólam négy képet csináltak, de az első volt a legjobb.. mondjuk azóta ezen gondolkozom, hogy BIZTOS??

De tökjó volt, mert ugye szépen ki voltam sminkelve, a hajamat is pont jól göndörítette az eső, meg még az alakom is tetszett:) és itt a fotós egy csomót igazgatott minket, hogy húzzuk ki magunkat, dőljünk előre, fejet feljebb, meg a hajamat is folyton igazította, és igazából tök élveztem..:)

És jókedvem volt nagyon, miközben ültem a buszon és belegondoltam, hogy vééééégre találkozunk holnap..:)

Na igen, ami vasárnap még úgy néz ki, hogy szabadnap, az keddre már megtelik délután 5-ig.. szóval R. du. 5-ig dolgozik, és azt is írta, hogy másnap reggel 7-kor kel.. én meg ezerrel beparáztam, hogy akkor most nem találkozunk délután, mert korán kel?? (jó, koránkelésben én vagyok a legjobb, ma pl. fél 6 lett volna, ha sikerül) És gyorsan írtam, hogy akkor mit szólna ahhoz, ha csak átmennénk, filmet néznénk, és mennék is haza? És tényleg ettől rettegtem, hogy a válasz az lesz, hogy nagyon fáradt.. és esküszöm, úgy örültem ennek, hogy nem..:)

Viszont hulla vagyok.. 6-ra értem haza, és még meg kell írnom két olasz fogalmazást.. hogy angolból is kéne? Hát.. meg hogy töritételt kidolgozni? Mondjuk azt hiszem, ez ilyen hétvégi program lesz csak.

De elég kiborító, hogy nincs egy olyan délutánom, amikor legalább valamennyire korán érnék haza.. szerintem csütörtökön egyből hazamegyek és itthon is leszek.

2009. febr. 2. 10:05

Nagyon fáradt vagyok..

..ellenben hülyeségeket álmodtam. Olaszországban nyaraltunk, és béreltem ey görkorcsolyát, aztán bementem vele a vízbe is.. és másnap reggel el kellett volna mennem nagypapámmal visszavinni a görkorcsolyát.

Közben másnap reggel itt volt nálunk Kitti barátja, anyám meg gyanakodott a telefonba valamiért, és csak ezért tök korán hazajött. Aztán nem talált semmit, a srácot még előbb hazaküldtük, Tibi meg kidobta a srác ruháit..:) de én még mielőtt megtudtam, kerestem a szobámban, és a széken találtam egy bőrmellényt, amire rá volt írva, hogy ACDC - és az R.-é volt. És még találkoztunk is, én meg paráztam, hogy már el kéne mennem nagypapámhoz, és kiderült, hogy mivel a pasi nem mondta, hogy meddig kell visszavinni a korcsolyát, halálra ítélték..

22:58

Tudom, hogy aludnom kéne,de...:) fürdés után már tényleg mentem volna, csak aztán gyorsan megcsináltam a 3. feladatlapot is (azért volt olyan gyors, mert az első négyet helyből átugrottam, mert halmazos volt, és nem emlékeztem az egyik jelre, hogy mit jelent:D) Majdnem nekiálltam az érettségi feladatsoroknak is, de csak majdnem..:)

Most meg azon gondolkozom, hogy talán felkelek korán és megírom mindkét fogalmazást, és akkor szeretni fog az olasztanár megint..:D végülis nem hülyeség, úgyis keveset fogok aludni, és a kávé éltet majd egész nap (jó, csak 3 órám van, meg másfél óra olasz).

És holnap tablófotózás. Komolyan, nem is rakhatták volna hülyébb időpontra, dehát.. viszont kiderült, hogy 1-kor lesz és nem délben, és így van időm elugrani a kozmetikushoz sminkre.. bár.. nem tudom, kicsit hülyén érzem magam, előre látom, hogy én leszek az egyetlen, aki ezért elmegy..:) meg nem is tudom, hogy van-e értelme, úgyis teljesen ki lesz photoshoppolva az egész

Mondjuk gondoltam már rá, hogy valamikor csak úgy is elmehetnék, mert legutóbb próbasminknél egy olyan szar napon voltam túl, állati rondának éreztem magam, aztán kisminkelt, belenéztem a tükörbe.. és máris szép volt a világ..:)

A hajamat meg majd.. háttt, hagynék benne hullámos részeket, de azt mostanában nehezen csinálom meg, szóval szerintem vasalás lesz.

2009. febr. 1. 0:14 -

Túl jól néztem ki ahoz, hogy ilyen korán hazaérjek.

Azt se tudom, mi bajom.. először arra gondoltam, hogy az, hogy mindenki tökjól elvan mindenkivel - az én barátom meg egy másik buliban, és mellesleg egy hete nem láttam. És mostanában mindig vele vagyok, ha elmegyek valahova, és hiányzik, és ha ő itt lenne, tuti jól érezném magam.

Aztán ezt annyira gáznak éreztem, meg úgy szégyelltem magam miatta, hogy a végén már azt sem akartam, hogy esetleg vele találkozzak.

Jó, vitatkoztunk telefonon. Vagy nem is tudom, hogy mondjam.. első körben sikerült megsértenie valamivel, és lebasztam a telefont, aztán visszahívott, hogy csak basztatott, és ne haragudjak. Én meg megmondtam, hogy egész nap sárkány-hangulatban voltam, és a fejem is kurvára fáj, és ezen a szar kedven az se nagyon segít, hogy egy hete nem láttam.

"szóval segítene, ha láthatnál? De miért?"
"Hát mert hiányzol"
"de hát miért hiányzom, hiszen nem is szeretsz"

Arrrrgh.... és erre mondtam, hogy számomra ebben az egy hétben egy árnyékká vált, vagy én nem is tudom, hogy fogalmazzak. Van egy barátom, csak nincs itt.. és erre ő, hogy dehát akadnak ilyen helyzetek, hogy nem találkozunk, sok munka, meg betegek voltunk meg minden. És persze, tudom - és persze muszáj volt félreértenie, mert az árnyék számára azt jelentette, hogy semmivé vált - hogy nem is számít???

Szóval üldögéltem, és tök feleslegesnek éreztem magam, hogy csak ülök a társaságban, miközben mindenki beszélget - és aztán Eszter megkérdezte, hogy mi a gond, és R.-ről beszéltünk egy fél órát, pedig esküszöm, nem akartam róla, csak ugye ezzel kezdtem, és akkor ez maradt témaként.

Remek kis kört találtam, ami körbejárja az egész szeretet és bizalom-témát.

Azaz: nekem szar kedvem van, és úgy érzem, hogy R. ezt nem igazán értené - annyiszor mondta, hogy ő nem ért engem sokszor, neki ez túl bonyolult, és hogy ő egyszerűbben gondolkodik. Vagy oké, nem érti, nem érthetjük pontosan a másikat, de átérezni át tudjuk - és úgy érzem, hogy R. nem érzi át ezeket a dolgokat - és emiatt nem bízok meg benne, és nem mondok el neki minden ilyet, mert csak kikészülne tőle. És számomra a szeretetbe beletartozik ez a fajta bizalom is - és emiatt, hogy nem mondtam ki, hogy szeretlek, ő úgy érzi, hogy nekem ő nem is kell és nem bízik meg bennem.

És Eszter megkérdezte, hogy ha ennyire nem működik, akkor miért vagyok benne? És elegem van, hogy unokahúgom is gyakorlatilag folyamatosan belémkötött legutóbb - hogy ha nem szeretem, miért vagyok vele, ha ennyit töprengek, miért vagyok vele, és a többi.

Pedig nagyon egyszerű: töprengek egy csomót, de csak a miérteken: nem leszek tőle feszült, nem érzem magam rosszul. Változatlanul tudom, hogy nekem ő kell. Nyilván nem véletlenül. Nyilván érzem, hogy ezek a dolgok meglesznek valamikor - jó, lehet, hogy nem, de ezt tudja bárki is előre? Én úgy érzem, hogy meglesz. Ilyen egyszerű. Nekem pasi - jó, töröljük ezt a szót, szóval férfi - így még nem kellett. És nem, nem igaz, hogy amiért én ilyen nehezen kezdek el kötődni bárkihez is, még egyáltalán nem biztos, hogy van is értelme. Mert épp ez az, hogy én nem kezdek csak úgy kötődni.

És nem értem, miért várja mindenki tőlem azt, hogy elvakult szerelmes legyek. Könyörgöm, ennél mi sem egyszerűbb! Hipp-hopp olyan rögeszmésen tudnám imádni R.-t, hogy az nem igaz! Aztán egy szép nagy koppanás lenne a vége, amikor kitisztul a kép.

Én nem tudok rajongani, csak szeretni tudok.

Most pedig megnézem az Éjjel-nappal fiatalokat..

2009. febr. 1. 13:28

Olyan fáradtnak érzem magam..

És itthon akkora zaj van, és annyira idegesít.. és R.-rel majd.. hm, szerdán találkozunk. (de legalább végre beszéltünk, és nem olyan hülyén, mint tegnap).

Basszus, lehet, hogy találkozom Psz.-vel, annyira unatkozom. Na persze, nem hinném, hogy ő akarna velem.

15:46

Létezik, hogy Psz. tudja a blogom címét? - Psz..?


22:08

Ja igen, szóval azért csodálkoztam, mert fél 4 körül írt Psz., hogy nincs-e kedvem találkozni.

Fel is kerekedtem, ééééés dobpergés! - odataláltam!:)

Jó, kis navigálással, de most már tudom, merre.. kár, hogy szerintem nem nagyon fogok én már arra járni.

Jó, nem azt mondom, hogy nem volt rossz program, de.. fú, nem tudom, mi változott. Régebben sokkal jobban elvoltunk. Pl. egy 2007-es nyári nap rémlik erősen, amikor csak ültünk és dumáltunk órákig.

Na de mindegy.

R. meg hiányzik. Gondoltam rá a hetesen, aztán meg a négyes-hatoson, hogy mi lenne, ha felhívnám, hogy itt vagyok a közelben, de akkor tuti, hogy nem érek haza egyhamar..

És az volt bennem, hogy oké, ez így tök szar, meg rosszkedvű voltam egész nap meg minden, de ennek így semmi értelme, használjuk fel jobban az ilyen órákat - tanuljunk!

Jó, helyette itt netezek, de azért kihoztam a matekcuccom..:) csinálok is egy ilyen szabályt, hogy egy oldal, egy feladat..;)

Kb. 40 oldalt megnézek, és kész is lesz..:D

23:10

Néha nagyon tudom utálni, hogy ezt a blogot mindenki ismeri - leginkább a közeli ismerősök aggasztanak. És megcsinálhatnám, hogy lesz egy másik blogom, ami csak azért van, hogy ezeket kiírjam, de ilyet nem játszunk, meg egyébként is, kell ez ide, csakhát.. utálom, hogy kozmetikáznom kell a mondataimat.

Szóval.. most kicsit elveszett a motivációm. Mintha az eddigi utat eltorlaszolták volna a falevelek, és nincs gereblyém, szóval.. csak rugdosom a leveleket, hátha meglelem alatta az utat.

Igenis jók a hasonlataim ;)

És így nem is nagyon találok okot arra, hogy most miért is tanuljak. Jó, a matekot elkezdtem, és már majdnem a feladatlap végén vagyok - de ez arra emlékeztet, hogy olaszoznom is kéne.. és mennyi mindent nem csináltam.. és nincs erőm belekezdeni.
És ha megteszem, akkor is, mi lesz velem? És ha felvesznek, onnantól? Ugyanazok a problémák, és hiába terelem el őket az egyéb céljaimmal - mint a tanulás -, attól még nem tűnnek el.

És hirtelen most azt sem értem, hogy mi értelme ennek a sok locsogásnak - ugyanazokat körbejárni, és ráadásul ilyen érthetetlen megfogalmazásban - az élvezhetőségre már nem is törekszem..:)

És R. miatt is iszonyú para vagyok. Mert mi történt egy éve ilyenkor? Vagyis.. ilyentájt, kicsit később. Vége lett. És mi előzte meg? Nem találkozás meg nem-smsezés. (nem, most jövök rá, hogy ez nem igaz, ez később volt).
Ma mentem busszal, és csupa szép zenét hallgattam, és közben néztem a lámpapóznák fényét, mert így haladva olyan volt, mintha a kis gömbök össze lennének kötve, és akkor eszembe jutott, hogy azért szerettem meg a HS7-től az Éjszakát, mert egyszer énekeltem R.-nek. És eszembe jutott az a kedves hangja is, ami egy éve nem tetszett, mert nem illett abba a képbe, amilyennek megismertem - ez amúgy megismerkedésünk után talán 5 órával lehetett;) -, és most meg imádom, és azt vettem észre, hogy én is ilyen hangon beszélek, néha már mással is, szóval ijesztő..:)
Szóval olyan jó kis kedvem volt, és írtam neki, hogy érezze, hogy éppen jó sokat gondolok rá, és örüljön neki:)

Most itt ülk kb. 10 perce, hogy meg tudjam fogalmazni azt, amit még akarok (ja, szóval 23:10-kor kezdtem ezt el írni, és már 23:40 van). Egy példát tudnék rá mondani: még májusban egyik nap voltunk Eszterrel a Margitszigeten. És amikor hazaértem, tudtam, hogy zongoráznom kéne, de.. annyira lehangolt voltam. Pont azért, mert gyönyörű volt az idő, már nem járt olyan magasan a nap, és igazából egy filmbe képzeltem volna magam, mint zongoraművésznő - de egyszerűen képtelen voltam leülni, mert én egy boldog, szerelmes művésznő helyébe akartam képzelni magam, aki most a szerelemtől szárnyra kapva játszik.. és maga a Margitsziget is, tudom, hogy sablonos, de akkor az járt a fejemben, hogy de jó lenne R.-rel sétálni ott akkor.. de nem jött össze, mert R. beteg volt - aztán rá pár nappal végleg szakítottunk.

És TUDOM, hogy ez nem ugyanaz a helyzet, de akkor is bennem van ez a félelem. És fura, de ez közrejátszik a motiváltságomban is..:)

Na, ez egy jó se füle-se farka bejegyzés lett.