2009. febr. 21. 17:19

(...) Meg azt is mondta, hogy lényegében a kamasz-szerelem ösvényén haladok. Csak azért ilyen, mert nem vagyok egy felszínes ember. Pont ez ment a Hiperkarmától: „Mégis érdekes, láthatnám én is, hát persze,hogy láthatnád, csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes – mondd meg, milyen legyek, mikor egy rajzfilmben élek együtt veled – együtt veled. És látom a fejed felett a kérdőjeled.” Az lehet, de sokan mások szintén nem azok, mégis gyakrabban találják meg az igaz szerelmet. Vagy én tényleg olyan nagyon-nagyon „nem-felszínes” lennék? Szerintem nem. Egyszerűen csak közrejátszik az is, hogy nem vagyok egy emberbarát egyén. (...)
Úristen, 16 nap múlva 16 vagyok. Ez azért jelent valamit, nem?"

És nem, a régi blogolvasás nem segít a kedvemen - mondjuk elég vicces is lenne, miközben arról olvasgatok, hogy milyen szar minden.

Na, hívjak egy R.-t? Olyan jó lenne most vele lenni.

Amúgy ma pont erről beszéltünk, illetve beszélt, hogy nem akar megint magába fordulni, mint régebben párszor. Meg hogy nagyon szarul alszik mostanában, és azért, mert mindenfélén kattog az agya. És hogy kezd az lenni, mint régebben, hogy túlságosan beleéli magát a szerepekbe, és ő meg elveszik az egészben. (...)
Na mindegy, szóval beszéltünk sokféléről. Ilyen például, hogy nekem is nagyon sokszor vannak ilyen rosszabb szakaszaim - de úgyis vége lesz. Igaz, ha jobban belegondolok, ilyenkor nem szoktam azon gondolkodni, hogy úgyis vége lesz, sőt..:) szóval szerencse, hogy mindig megszűnik ez az állapot.

(...)

Jaj.. szóval nem tudom, talán felhívom.. de nincs kedvem elmenni sehova, csak dumálni - viszont akkor ott is kéne aludnom. És nem biztos, hogy szeretné. Mondjuk nekem az is jó, ha itthon alszom, legfeljebb hazajövök éjszakaival, tökmindegy. Tudom is, hogy kell ;)


18:48

Nem is tudom, miért olyan szimpatikusak a két évvel ezelőtti bejegyzéseim. Na jó, dehogynem tudom.. ;)

Az egyik, hogy EREDETI, TALÁLÓ gondolatokba botlom - most őszintén, mostanában volt akár csak egyetlen eredeti, találó gondolatom, vagy esetleg normális bejegyzésem? Nalátjátok.
A másik, hogy bár akkor egy nagy semmi közepén voltam, és az töltötte ki az életemet, hogy mindent utáltam - nos, pont ez. Az ember tizenhat évesen tulajdonképpen azt csinál, amit akar. Ezzel telnek a napjai - na és akkor mi van? Egy idő után úgyis minden jobb lesz.

Most viszont világos a helyzet: van egy fantasztikus barátnőm, egy fantasztikus barátom, többé-kevésbé független is vagyok - hát nincs minden a legnagyobb rendben?
Hát nincs. Itthon ülök szombat este, teljes rosszkedvben.

(...)

Felhívtam R.-t, hogy esetleg nincs-e kedve találkozni meg beszélgetni, de nagyon fáradt.. és látszott, hogy sajnálja, meg minden, meg kérdezgette, hogy mi a baj. Igazság szerint lehet, hogy nincs is semmi, csak megint én pattogok, mert úgyis olyan rég tettem - tényleg nem tudom megítélni.
(Oké, ne kozmetikázzunk így. Világos, hogy sokkal jobban eset volna, ha azt mondja, hogy oké, menjek, viszont még csak az kéne, hogy úgy, hogy ő nagyon nem szeretné. Még így is a kelleténél jobban akaszkodom ilyenkor - vicces módon ilyenkor szerintem arra gondolok, hogy talán sikerül rávennem, hogy AKARJA, hogy átmenjek - de amikor ilyen vagyok valakivel, és nagy nehezen mégis beleegyzik abba, amibe akartam, utána rájövök, hogy ő nem akarja, csak kierőszakoltam - és ez sokkal rosszabb, mintha nem sikerült volna.)