2009. febr. 11.

Na jó, leírom, és tudom, tudom, hogy mekkora egy hülye vagyok, és FOGALMAM SINCS, hogy miért csinálok ilyeneket.

Szóval ugye beszélgettem R.-rel telefonon - és erre benyögtem egy ilyet, hogy lehet, hogy pénteken megyek ilyen rapidrandira, amit a suli csinál - tudjátok, két percet beszélsz valakivel, és aztán jön a következőp ember, satöbbi-satöbbi.. Vikivel elkezdtünk hülyéskedni, hogy legfelejebb majd egymással jövünk össze:D, és amúgy eszem ágában sem volt menni, csak nem tudom, beszélni akartam valamiről, és ez jött a számra.. aztán még próbáltam finomítani, hogy csak azért, mert 2-kor kezdődik, és nekem amúgy is 3-ig vannak óráim, de..

Basszus, és most belegondoltam a tegnap kapcsán, hogy biztos sokszor úgy tűnik, hogy nekem mennyire nem fontos.. merthogy mondta, hogy azt hitte, nem fog tetszeni az ötlet, hogy találkozzam a szüleivel, pedig nagyon szeretnék, és á, röhelyes a helyzet, mert annyira félek belemenni, annyira félek, hogy kiadom magam, és védtelen leszek, hogy emiatt sokszor úgy tűnik, mintha nekem ő egyáltalán nem számítana. Pedig nekem ilyen még nem volt, nem akarom elhinni, hogy az életben egyszer nekem is sikerülhet ez, hogy tényleg van ilyen, hogy szeretek valakit és viszontszeret..

Na jó, ha ezt most R.-nek mondtam volna, tuti, hogy felcsillan a szeme: "azt mondtad, hogy szeretsz?" - pedig már annyiszor kimondtam volna, de még egy egyszerű szófordulatban sem merem használni, mert amiért akkor nem mondtam ki, egy akkora hatalmas dolgot csinált ebből, hogy félek, mert ez már megint csak belemenés.

Nem tudom, most ez így rámjött. Egész más dolgokat kéne csinálnom, mindjárt 8 óra, és még nem csináltam semmit, és már most hulla vagyok, de nem érdekel, ezt akkor is leírom. Erről beszélgettünk ma Eszterrel, és..

Szóval először biztos voltam benne, hogy soha többet nem lesz semmi. És tudtam, hogy egy vékony határon táncolok, aminek az egyik oldalán egy kapcsolat van, a másikon pedig az, hogy soha többet semmi. És tudtam, hogy oda kéne lépnem, mert egy kapcsolatból csak pofára esés lehet, sőt, a vékony vonalból is könnyen lehet pofáraesés. És mindenki ugyanígy gondolkodott. "Leginkább csak elengednem kéne" - írtam. Amikor azon az estén "elbúcsúztunk", azt hittem, ennyi, és soha többé. Nem tudom, milyen megfontolásból hívtam fel végülis december 6-án.

És utána sem nagyon számítottam semmire. Jó, persze, gondoltam majd tényleg összefutunk a café five-ban valamikor.
És még akkor is úgy éreztem, hogy minden olyan lesz, mint akkor, és tényleg semmi értelme.

És nem is tudom, mikor változott meg.. amikor azt írta karácsonykor, hogy hiányzom. Amikor 26-án vett csillagszórót, mert mondtam, hogy az hiányzik, és közben elénekelte a Kis karácsony, nagy karácsonyt:) amikor szilveszterkor velem volt.. amikor színházba mentünk.
Normálisan randiztunk!:)

Egy idő után már nem voltam hiper-szuper ideges, amikor tudtam, hogy vele találkozom - és ettől majdnem megijedtem, aztán életemben először úgy éreztem, hogy nem érdekel, mindent hagyok, hogy úgy történjen, ahogy történnie kell.
És most.. a café five-ban közben rá gondoltam, és.. mintha lenne egy kis gömb bennem, és amikor rágondolok, és valami szép jut az eszembe, hatalmasra nőne, és érezném.. egy hihetetlenül jó érzés, és tényleg hihetetlen az egész..

Csak ezt akartam írni.