A játék miatt, hmmmmmm...:)
1: kisebb koromban alvajártam
2: Szeretem, ha meghúzzák a fülem ;)))
3: 3 hónapig vívtam
4: mindent hónapokig halogatok, még akkor is, ha 1: egyszerű megtenni, 2: az én érdekemet is szolgálja
5: mindig határozott sorrendben eszem ki a hozzávalókat nagypapám húsleveséből
6: legjobban pizsamát és hálóinget szeretek venni (ha rajtam múlna, vagy ötvenezer hálócuccom lenne)
7: kiskoromban, amikor hittem Istenben, úgy képzeltem el, mint Jaffart az Aladdinból;)
Tegnap a buszon, miközben Eszter mp4-ét hallgattam, és volt egy hasonló szám, amit R. is hallgatott. R.-nél mindig ilyen Linkin Park-hoz hasonló zenék mentek, volt, hogy egész éjszaka. És néha egészen olyan volt nála, mint egy örökkévalóság: hogy nincs múlt és nincs jövő, mi mindig ott voltunk és ott leszünk.
Csak azért jutott eszembe, mert tegnap eljöttünk a Szimplából, miután ugyanazok folyamatosan szarrá vertek minket, lassan nem lett poénos. Ja, és találkoztunk Monica Bellucci férjével ;) tök poén, sosem tudjuk meg, ha nem épp két olasszal játszunk, akik tudnak magyarul.
Na, szóval utána átmentünk az Elte könyvtárklubba. Két kedvenc Eltésünk
is ott volt - az egyik fullrészegen. Inkább nem ültünk oda, hanem a csocsó felé igyekeztünk. Csakhogy megjelent R. - és akkor gyorsan, hogy csináljak valamit, muszáj volt két sört kérni. Aztán köszöntünk, leraktuk az ötvenesünket, és vártunk - kurva sokat. Kb. annyit, hogy R.-ék még elmentek kb. 40 percre. Vicces volt amúgy, R. mondta, hogy majd velünk marad:D - gondolom, többiek hazamentek, eléggé elárvultnak tűnt, vagy nem tudom.
Aztán játszottunk, még úgy is, hogy mi R.-rel Eszter és egy másik ellen. De sajna R. is védeni szokott, meg én is. Meg Eszter is mondta, hogy R. csöppet szétcsúszottnak tűnik, és úgy nagyáltalánosságban leszarja, hogy játék van. Tényleg nem tűnt tl jókedvűnek. Lerakott még egy ötveenst, de amikor rájött, hogy már játszott Eszterrel meg velem is (csak merthogy mondta Eszter, hogy szeretne visszavágót a zp után, bár szerintem ő is kétszemélyesre gondolt), inkább ment haza.
Bazmeg, Heatherrel van egy közös ismerősünk:D még a volt sulimban egy srác, aki egy évvel felettem járt. És mondtam, hogy valsz. nem emlékszik rám, de emlékezett, és ő is mondta, hogy valószínűleg én nem fogok rá emlékezni! Pedig ő olyan minden rendezvényen szereplős volt, még jó, hogy emlékszem. De hogy én hogy maradtam meg?? Fura, hogy ott mindenki emlékszik rám, pedig csak nyolcadikos voltam, amikor elmentem (ez ugye 8osztályos gimi volt).
Úgy tudta, hogy kirúgtak, mert csináltunk valami balhét osztálykiránduláson:D basszus, nyolcadikban nem is voltam osztálykiránduláson:d,m hetedikben meg az elsők közt voltam, akik lefeküdtek.
Délután aludtam.. és olyan hülye álmom volt:)
Álmomban felhívtam Psz.-t, de alig lehetett hallani a hangját. És elég dühösen mondta, hogy hát ő azért nem vette fel a telefont legtóbb, mert... - és it nem lehetett hallani, hogy mit mond, de aztán kiderült, hogy én augusztus 11-én írtam neki egy e-mailt, mert épp bepöccentem és úgy tartotta kedvem, hogy dühös hangnemben írok neki valamit, pedig ő nem is tehetett semmiről. Én meg egyáltalán nem emlékeztem a levélre, de gondoltam, ha írtam ilyet, akkor tényleg nem kéne zaklatnom. Úgyhogy mondtam is neki, hogy hm, akkor bocsi, akkor nem zavarlak..:)
Viszont aztán megjelent egy szöveg - e-mail üzenet, vagy újságcikk,vagy igazából mondta? Mindegy, kb. kifejtette benne, hogy mi anno miért értettük meg jobban egymást. És azt írta, hogy mert akkor még mind a ketten kb. ugyanazon a lelki szinten álltunk (vagy hogy fogalmazzam) - mármint ezt úgy kell érteni, hogy akkor még egyikünknek sem volt semmilyen lelki problémája. De hogy én aztán egyre lejjebb, ő meg egyre feljebb tolódott, és a végén elérte azt, hogy "a tanárai lezsernek tartják, az évfolyamtársai meg tisztelik", de ezt olyan beképzelten mondta, meg mintha én egy utolsó izé lennék:D
Előre közlöm, hogy most kb. annyra dühös vagyok, hogy amikor próbáltam csatlakozni a netre és lefagyott a gép, annak is a családom volt az oka- első gondolatom szerint. Pedig tudom, hogy nincs igazam, és semmi jogom nem volt olyan hangnemben és azt válaszolni, amit végülis mondtam. De ennek ellenére a konklúzió mégiscsak az, hogy deszeretnékmáregyedülélni!!
Mert nem arról van szó, hogy akkor nálam mosatlanul fognak állni az edények napokig. Vagy őskáosz lesz a szobákban. Csak annyi, hogy nem lesz meg ez az utasítottság-érzés, mert ettől a falra mászom, de tényleg. Főleg, ha bele van szőve, hogy "most azonnal!" - ki vagyok én, hogy bárki így utasítgasson?
Ráadásul nem túl jókedvvel ébredtem, talán azért, mert anyám bejött gépezni a szobámba. És rájöttem, mennyire a (rossz) szokások rabja vagyok: hiányzott a reggeli gépezés, és mellé egy kávé, mert ha ilyen hangulatban ébredek, legalább ezt kapjam meg..:) (bár az ok-okozatban nem vagyok biztos)
Most tiszta hülye vagyok, de elolvastam azt azéjszakát, amikor R.rel megismerkedtem.. és most hirtelen arra gondoltam, hogy soha ne legyen senkim, csak még egy ilyen.. jó, persze nem nehéz olyasmit eldobni, ami nincs is:), de nem is zavarna, ha történne még velem ilyesmi
És nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én megismerek valakit, mindig megmarad bennem az a kép, amilyennek az első találkozásnál láttam (jó, nem mindig, de meglepően sokszor). R. például - ez így most már vicces - akkor egy olyan embernek tűnt, akit mintha csak a sors küldött volna. (...)
Na jó, megpróbálok aludni.
Ja, álmomban felújították a lakásunkat, illetve a lépcsőházat, de borzasztó volt, mert az első emeletnél úgy volt megoldva, hogy.. fuhh, ezt már akkor sem tudtam elmondani, amikor megpróbáltam elmagyarázni, hogy R.-ék próbatermében hol található a kanapé, úgyhogy rajzolok:
na, remekművem:
Remélem, el lehet képzelni - a lényeg, hogy a kanapé egy olyan talapzaton áll, ahonnan simán le lehet zuhanni. Namármost, ott méginkább ilyen volt, csak a talapzaton egy szobabicikli állt, és épphogy elfért, sőt, billegett is. És valahogy attól kb. fél méterre volt egy ágy, rajta a laptop, és egyszer, miközben ültem a szobabiciklin, a laptop majdnem leesett.
Aztán valami olyasmiről is szó volt, hogy az új osztálytársam valamiért Eszteréknél lakik, amióta hazajött Ausztráliából. Aztán megint Horvátország - csak most azért nem tudtam menni, mert valamiért Tibi ment helyettem :-/
Szegény Ellát tegnap totálisan véletlenül fejberúgtam, de elég durvára sikerült, és utána nagyon félt tőlem, én meg paráztam, hogy mi van, ha koponyatörése van vagy agyrázkódása, és hagytam, hogy a lábamon aludjon egy csomó ideig, és figyeltem közben, de szerencsére úgy tűnik, mnden oké.
