Előre közlöm, hogy most kb. annyra dühös vagyok, hogy amikor próbáltam csatlakozni a netre és lefagyott a gép, annak is a családom volt az oka- első gondolatom szerint. Pedig tudom, hogy nincs igazam, és semmi jogom nem volt olyan hangnemben és azt válaszolni, amit végülis mondtam. De ennek ellenére a konklúzió mégiscsak az, hogy deszeretnékmáregyedülélni!!
Mert nem arról van szó, hogy akkor nálam mosatlanul fognak állni az edények napokig. Vagy őskáosz lesz a szobákban. Csak annyi, hogy nem lesz meg ez az utasítottság-érzés, mert ettől a falra mászom, de tényleg. Főleg, ha bele van szőve, hogy "most azonnal!" - ki vagyok én, hogy bárki így utasítgasson?
Ráadásul nem túl jókedvvel ébredtem, talán azért, mert anyám bejött gépezni a szobámba. És rájöttem, mennyire a (rossz) szokások rabja vagyok: hiányzott a reggeli gépezés, és mellé egy kávé, mert ha ilyen hangulatban ébredek, legalább ezt kapjam meg..:) (bár az ok-okozatban nem vagyok biztos)
11:23
Most tiszta hülye vagyok, de elolvastam azt azéjszakát, amikor R.rel megismerkedtem.. és most hirtelen arra gondoltam, hogy soha ne legyen senkim, csak még egy ilyen.. jó, persze nem nehéz olyasmit eldobni, ami nincs is:), de nem is zavarna, ha történne még velem ilyesmi
És nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én megismerek valakit, mindig megmarad bennem az a kép, amilyennek az első találkozásnál láttam (jó, nem mindig, de meglepően sokszor). R. például - ez így most már vicces - akkor egy olyan embernek tűnt, akit mintha csak a sors küldött volna. (...)
Na jó, megpróbálok aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése