Tegnap a buszon, miközben Eszter mp4-ét hallgattam, és volt egy hasonló szám, amit R. is hallgatott. R.-nél mindig ilyen Linkin Park-hoz hasonló zenék mentek, volt, hogy egész éjszaka. És néha egészen olyan volt nála, mint egy örökkévalóság: hogy nincs múlt és nincs jövő, mi mindig ott voltunk és ott leszünk.
Csak azért jutott eszembe, mert tegnap eljöttünk a Szimplából, miután ugyanazok folyamatosan szarrá vertek minket, lassan nem lett poénos. Ja, és találkoztunk Monica Bellucci férjével ;) tök poén, sosem tudjuk meg, ha nem épp két olasszal játszunk, akik tudnak magyarul.
Na, szóval utána átmentünk az Elte könyvtárklubba. Két kedvenc Eltésünk
is ott volt - az egyik fullrészegen. Inkább nem ültünk oda, hanem a csocsó felé igyekeztünk. Csakhogy megjelent R. - és akkor gyorsan, hogy csináljak valamit, muszáj volt két sört kérni. Aztán köszöntünk, leraktuk az ötvenesünket, és vártunk - kurva sokat. Kb. annyit, hogy R.-ék még elmentek kb. 40 percre. Vicces volt amúgy, R. mondta, hogy majd velünk marad:D - gondolom, többiek hazamentek, eléggé elárvultnak tűnt, vagy nem tudom.
Aztán játszottunk, még úgy is, hogy mi R.-rel Eszter és egy másik ellen. De sajna R. is védeni szokott, meg én is. Meg Eszter is mondta, hogy R. csöppet szétcsúszottnak tűnik, és úgy nagyáltalánosságban leszarja, hogy játék van. Tényleg nem tűnt tl jókedvűnek. Lerakott még egy ötveenst, de amikor rájött, hogy már játszott Eszterrel meg velem is (csak merthogy mondta Eszter, hogy szeretne visszavágót a zp után, bár szerintem ő is kétszemélyesre gondolt), inkább ment haza.
(a rövidített verzióból nem igazán derül ki, hogy a sztori miért is olyan szomorkás, de végülis mindegy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése