2009. márc. 20. 17:11
Nyomott hangulatom van - gondolom, az időjárás - jó erre fogni, ugye?;) -, de leginkább az, hogy péntek este itthon nálam felér egy kínzással. Pfff, és még csak alternatíváim sincsenek, hogy mégis, mi a jó francot kezdhetnék magammal? Átmehetnék X-hez, vagy felhívhatnám Y-t, de... niiiiincs kedvem :-/

17:55

Ma megnéztük az osztállyal a Mephisto c. filmet. A végén akkora igényem volt rá, hogy valakivel rendesen átbeszéljem, mert ez tényleg egy olyan film, amiről lehet beszélni, és nem csak annyit, hogy "szerintem a lánynak nem volt igaza, olyan hülyén viselkedett". Nem mennék bele az elemezgetésébe, mert egyrészt nem tudnám rendesen összeszedni, másrészt még ideges is vagyok (Tibi félmásodpercenként hozzámszól, és ezt általában nehezen tűröm)

..és már megint hozzámszól. Inkább később folytatom.


WHAT CANDY ARE YOU?

Peppermint

You are kinda plain, and don't have much personality. Try standing out!

DISNEY CHARACTER:

Cinderella

You'll do any thing for friends wih all the love there is inside you. you love dressing up and have many great friends you value so much.

Oké-oké, abbahagyom.. ;)

2009. márc. 18. 18:39

Most olyan bűntudatom van, mert hívott Eszter, és megkértem, hogy beszéljünk később, mert kb. most értem haza, még csak vacsorázni volt időm. És így tök szar meg minden, de egyszerűen nem tudnék normálisan figyelni most tényleg.

Pont ezen gondolkoztam amúgy a villamoson, hogy a barát-nélküliség (nem, olyan nincs 20 alatt, hogy szingliség!) perpillanat csak hasznos, mert mégis mikor találkoznék bárkivel is? Holnap is tanulok, pénteken meg.. hát, pénteken nem lenne rossz;), de még ha lenne is időm, annyira rá vagyok most állva a tanulásra meg készülésre, hogy nem tudnék rendesen a másikra koncentrálni.

2009. márc. 17. 17:32

Olasztanártól hazajövet rossz buszra szálltam, ami kb. a semmi közepéig vitt, és így - meg azért, mert az utolsó 3 megállót a busz egy másik busz mögött araszolva tette meg - egy órával később értem haza.

Tekintve, hogy ma annyi dolgom van, hogy amúgy sem tudtam volna elvégezni, ez nem túl jó hír. A gondolataim közt folyamatosan váltakoznak a "nem tudom megcsinálni, nem is csinálok semmit", a "jó, megcsinálom, amit lehet, de amit tudok, arrébtolok", és a "ha beledöglöm is, akkor is végzek mindennel"-típusú érzések. De még a második is elég árnyalt, pl. kezdjek el most József Attilára tanulni, és toljam el a tételekből való felelést, vagy legyen meg mindkettő, de most hagyjam az olaszt, esetleg..

Egy biztos: hogy most átmegyek Petrához törizni.

(aztán szerintem tétel - József Attila annyira nem para, csak üres óráimban olvasgatnom kéne. Kár, hogy holnap csak üres félóráim lesznek, abból is csak kettő. Na, most bezzeg jól jönne az előző heti fél órával előbb befejezzük a matekot!)

2009. márc. 16. 8:28

Álmomban volt egy kisbabám. Igazából állati egyszerű volt az egész, mert sosem sírt;) de tényleg, és olyan büszke voltam, hogy milyen gyerekem van, hogy nem sír meg semmi - és elég volt kb. naponta ránézni, de a végén már annyira odavoltam érte, hogy folyton vele voltam:)

És ott gondolkoztam egy csomót, hogy mi legyen a neve, és valamiért lánynak a Kati, a fiúnak meg az Antal jutott eszembe - és egyik név sem tetszik, mégis olyan Antalos meg Katis volt ;)

Aztán pár hónap múlva macskává változott, úgy nézett ki, mint Ella, a fekete cicám, és kiderült, hogy azért, mert Ella pár hónapja tulajdonképpen miattam halt meg.. vagy valami ilyesmi.

2009. márc. 15. 12:19

Álmomban kaptunk valami 2000dbos legókészletet, és a végén az irányította az egész családot.. szerintem ez a Hasznos Holmik hatása volt, de én a végén már féltem attól a legókészlettől.. és mindenünk megvolt, de mégis, rettegésben éltünk.

Egy másikban vhova külföldre mentünk Eszterrel, és hazafelé egy csomó háztartási cuccot vittünk magunkkal, komplett késkészletet, kenyérsütőt meg minden..)

És hazafelé mondta, hogy ébresszem fel vezetés közben, mert elalszik:D - és folyton fenn voltam akadva, hogy jobb oldalon van a kormány - igaz, hátul és nem elől.

Egy másikban rohantunk táncpróbára Ádámmal, mert még mindig volt, és elkéstem, és villámgyorsan öltöztem, és egy szál pólóban és melegítőben, mezítláb rohantam be a suliba. És miközben próbáltunk, kérdezte a tánctanár, hogy én akarok-e délután táncolni - merthogy minden próba után előadjuk a tanultakat, rendes estélyiben meg minden. Én meg visszautasítottam, mert nem akartam már hatodszorra is ugyanabban az estélyiben lenni - aztán megtudtam, hogy egy estélyi bérlése kb 3-4000 ft (szép is lenne, nem?).

És tudom, hogy volt még valami, de nem emlékszem.


14:53

Nem gondoltam volna, hogy ez pont az irodalom tételeknél fog megtörténni velem, de.. egyszerűen nem tudom őket kidolgozni.

Eddg egy van kész (meg még pár régebbről) az Arany János, de azzal sem vagyok túlságosan elégedett. Oké, leírtam az életrajzát, oké, a nagykőrösi balladákról kell beszélni. Rendben, válasszunk kettőt, Walesi bárdok, Ágnes asszony. Bűn és bűnhődés, oké, hogy jelentkezik. Oké a történet, hogy hol látjuk a főszereplők őrületének első jeleit - na de hogyan tovább?? Annyira nem áll össze az egész egy komplett feleletbe..

Hasonlóképp Madách - Az ember tragédiája. Tézis-antitézis, hogy érvényesül a dialektika - olvasom a hozzáfűzést. Egyrészt, nem értem a kérdéseket - tézis, antitézis??? Dialektika??? Nem beszélve arról, hogy nem is emlékszem szinte a műre.. és nem beszélve arról, hogy kb. 5-6 oldal a füzetemben..

Az a gond, hogy valahogy muszáj lenne még összeszednem 3-4tételt, de ha mindegyiket kiejtem ilyen indokokkal, nem nagyon lesz ez meg.. és pénteken felelés..


16:46

A mai nap remek tanulás arra, hogy az ember nem csinálhatja mindig azt, amit szeretne. Példának okáért legszívesebben elrohannék találkozni valakivel.
Igazából fontolgattam, hogy találkozom F.-vel, mert jó sok idő után rámírt, és rájöttem, hogy nekem ő tulajdonképpen tetszik és akár találkozhatnánk is.. aztán rájöttem, hogy ha már valakivel találkoznék, az mindenképp R. lenne, és nem fogom alább adni az igényeimet - R. meg lehetetlen, és egyébként sincs értelme ezen gondolkozni, mert TANULNOM KELL.

Nagyon durva, hogy eltelt majdnem 3 óra, és ehhez képest csak kb. másfél tételt dolgoztam ki, meg egyet át, és még be sem másoltam őket. Mit mondjak, lassú vagyok..:)

18:45

Úgy látszik, az idő múlásával egyre rosszabb lesz. Sajnos ez is csak az idealizálás teóriáját erősíti, vagyis hogy ha sokáig nem találkozom valakivel, idealizálom, és emiatt még nehezebb elfelejteni.

Bár most úgy érzem, hogy ez nem is racionalitás, csak egy kifogás, amivel szeretném enyhíteni ezt az egészet, és valójában az ég is egymásnak teremtett minket és..

..áhh, szóval igazából egy percet sem kéne vesztegetnem arra, hogy ezt az egészet leírjam. Nem akarom újra beleélni magam. Nem akarom újabb reménytelen próbálkozásokkal hosszabbítani a szenvedésem. El akarom felejteni.

2009. márc. 13. 8:32

Matekdogát írunk. A téma elég átfogó: trigonometria, logaritmusok, exponenciális egyenletek.

Kaptunk egy felvételi feladatsort, amiből az egyik feladat benne lesz a dogában. Mivel csak egyet tudtam megcsinálni, kicsit para vagyok.. úgyhogy be is megyek korábban, hogy még megkérdezhessem az osztálytársaimat.

Egy négyesre kéne sikerülnie, mert eddig két ötösöm lesz, és írunk még próba közép -és emeltszintűt is, és szerintem mind a kettőt meg tudom írni ötösre.

Logaritmusból meg exponencális egyenletekből egész jó vagyok, legalábbis az emeltszintű feladatok is mennek. A trigonemetria.. hát, az meg úgy látszik, siralmas. Kokárdát meg nem találok, de őszintén szólva, ez a legkisebb gondom.

2009. március 12. csütörtök

2009. márc. 12. 6:43

Álmomban volt valami karácsonyozás Heatheréknél, mert Heather meg Tibi együtt jártak. És másnap meg jöttek át szüleim kajával, és nagy karácsonyi ebédet csaptak:)

Aztán hazamentünk, és R. ott aludt a nappaliban - vagy Heatheréknél? Mindenesetre a szüleim nem voltak meglepve. És felébredt, mosolygott, és azt mondta, hogy rájött, hogy nagyon hiányzom neki. Ezt jó volt hallani, de aztán megint jártunk, és olyan unalmas-szokványos lett az egész, és arra gondoltam, hogy oké-oké, de jobb, mint amikor fáj, hogy nincs.

2009. márc. 10. 19:57

Nem igazán van miről írnom, de azért persze mindig sikerül..;)

Szóval most eszembe jutott egy érdekesség, amit nemrég vettem észre: olyan helyzetekben vörösödöm el, amikor nem kéne, és fordítva. Például ugye a töritanár, amikor a lengyeleket megtámadták a németek a második világháborúban, odaszólt, hogy "bocs, Wanda". '56-nál meg megkérdezte, hogy Gomulka nevében az l-betűre kell-e olyan kis izéke (anyám nevében is van, és az eredménye egy egészen érdekesen ejtett l) - szóval mindkét helyzetben tökéletesen elvörösödtem, pedig egyébként imádom, hogy félig lengyel vagyok, meg szeretek is róla beszélni.

Tegnap Téniékkel beszélgettünk, és az egyik téma közben elkezdtem a hajam babrálni. Téni észrevette - "zavarban van" - vigyorgott. Egyáltalán nem voltam zavarban, el sem vörösödtem.

Ez nem jó példa. Most így nem tudok példát mondani, de van olyan helyzet, hogy picikét zavarba jövök, de aztán rájövök, hogy nincs miért, és elkezdenek izélni, hogy vörösödik a fejem, én meg halál nyugodtan válaszolok, hogy nem, mert tudom, hogy nem, mert azt érezném - és tényleg nem.

És azt hiszem, ma is megtörtént valamikor, hogy éreztem, hogy elvörösödöm, pedig nem volt semmi olyan helyzet - és nem is jöttem zavarba semmitől, csak egy kicsit az elvörösödéstől.

2009. márc. 9. 7:43

Hű.. álmomban felfedeztem itthon, hogy nálunk is jár a 69-es, és el is visz a sulimba, ráadásul öt perc alatt, szóval onnantól fogva azzal mentem..:) és a Peti is, úgyhogy mindig megbeszéltük, hogy találkozunk.

Meg azt is, hogy bátyám mondta, hogy ez a programozó matematikus szak nem volt jó választás, és abbahagyja - és először dühös lettem, mert azt hittem, hogy emiatt otthagyta a pszichológiát, de nem.

És jött két új osztálytársunk, és mindig, mindenből ők akartak felelni. És magyar felelésnél félreolvastam, és nem is Arany volt az egyik tétel, hanem Ady, de ráadásul nem is Ady, hanem Petőfi Anasztáz! :))

18:01

Ezt a kitekert választ figyeljétek:D :

40.) Ce ne sono molte? (ez arra vonatkozik, hogy van-e sok kulturális esemény nálunk)

Si, per esempio ci sono esposizioni (esposizione - kiállítás) che sanno sempre essere visitati per esempio nel Museo Nazionale Ungherese (szépművészeti Múzeum) dove si trova la espresizione le pietre (la pietra - kő) da Roma.

vagyis: igen, például vannak olyan kiállítások, amik mindig látogathatóak, például a Szépművészeti Múzeumban, ahol a római kőkiállítás látható. (Vagyis: exhibition of rocks from Roma)

Szóval lehet, hogy a kő szó nem jó, de más szót a kőre nem találtam, szóval ez maradt:D

Gondolkoztam rajta, hogy még írok mást is, de ezzel is sokat szenvedtem.. kedvenc kérdésem akkor is az előtte lévő: soroljon fel nagy olasz múzeumokat! Kiírtam két múzeumot Velencében, kettőt Rómában és kettőt Firenzében, és ennyi legyen is elég nekik:P

Ez politika?

Tesiórán ugye dumáltunk, és odajött egy évfolyamtársam, akiről mindig tudtam, hogy elég érdekes nézeteket vall, de most.. kijelentette, hogy a nő legyen otthon a gyerekkel, és hogy tipikus férfias munka pl. a TUDOMÁNYOK és a POLITIKA. Nos, gondolom, világos, hogy "te hülye vagy"-megszólalásokkal még senki nem nyert vitát.. úgyhogy elkezdtük körbejárni.. mondtam, hogy vannak női feltalálók is. Erre jön a mondj egyet-kérdés. Véletlenül tudom, hogy az ablaktörlőt nő találta fel, na persze ezt lehurrogják..;) de ha felmegyek a wikipedia-ra, találok nem is egyet. Na de kapásból látom, hogy nem tudok?! Na persze, és miért nem?

- mert a nőknek sokáig egyáltalán nem is volt lehetőségük
- ma sem veszik még őket eléggé komolyan
- elismerem, hogy a férfiak ÁLTALÁBAN jobban tudnak egy adott témára koncentrálni (bár ezt is a tudomány mai állása szerint állítom, chi lo sa?)

És a kutatás nem csak a feltalálásból áll: tehát azt mondani, hogy egy kutatócsoportban felesleges a női jelenlét, eléggé nagy.. baromság.

Egyébként Peti rámszólt, hogy ne politizáljak. És amint Ildi meghallotta, rögtön jött a "fúúúúj, politika, egy nőnek nem is áll jól" - mondta egy LÁNY. Pedig a politikáról való beszéd nem (csak) azt jelenti, hogy "ez a párt a jó, az a rossz, és ez a politikus jó, az a rossz" - legalábbis, na, ez nem az én saját véleményem, de megmondta apukám..:) mindenkinek van valamilyen nézete a társadalmat, gazdaságot, oktatást stb.-t illetően, és az a nézet már maga a politika. Elvégre ha én azt mondom, hogy felőlem az jöhet ide, aki akar, az már liberális nézet. Vagy ha azt, hogy igenis, a bölcsődében, óvodában, iskolában, egyetemen minden legyen ingyenes.

Egyébként éppen a Jobbik szórólapját véleményeztem, amit azt hiszem, bátyám hozott haza. Egy mondat vágott kicsit mellbe: "Magyarország a magyaroké" - nos, ilyenkor szoktam azt mondani, hogy oké, rendben, akkor én pakolok, és menjek.. hova is? Van bennem lengyel, holland (bár ez nem biztos), zsidó, és talán még cigány vér is. Ilyenkor kapom a válaszokat, hogy okéééé, de végülis itt születtem, itt élek és magyarnak tartom magam, tehát én magyar vagyok. Nos, van egy olyan érzésem, hogy ha teljes mértékben cigány lennék, kicsit más lenne a helyzet, és már nem marasztalnának ilyen szívesen. Na de könyörgöm, ha Magyarország a MAGYAROKÉ, akkor ne csak a cigányok menjenek, menjek én is, menjen a lengyel anyám is, nem?

És most nem beszélek arról, hogy van-e cigánybűnözés, vagy nincs, én ehhez nem értek. Csak azt tudom, hogy aki itt akar élni, azt ne akarják már kitoloncolni, legfeljebb nyomós okkal. És ez az önkényes megállapítás, hogy ki magyar, és ki nem, nem tűnik éppenséggel jogosnak.

(tudom, hagyjam abba és menjek vissza főzni)

2009. márc. 5. 7:12

Oké, mostanában nem megy a felkelés. 6:20-kor nem ment. 6:40-kor sem. 7:00-kor már muszáj volt.

Még passziánszozom egyet, aztán irány a fürdőszoba és máris időben vagyok:)

(utólagos megjegyzés: és nem késtem el!)


15:09

Vaaaahhh, ez a nap.. tényleg, az eső tett be: arra gondoltam, hogy csak haza akarok érni, bevackolni magam a takarók közé és olvasni..

Aztán nagyjából magamhoz tértem:), még tanulni is fogok, de tényleg!:) Most megkaptam olaszból az összes témát, meg a szituációkat, meg hogy miket rakjak bele. Olyan kifejezések, amikre angolból automatikusan gondolsz, hogy ettől szebb lesz a beszéded, szóval ez a talán, szerintem, egyetértek, ez jó ötlet, stb-stb..

És elkezdtük gyakorolni a szituációt, nekem meg csak a forse (talán), secondo me (szerintem) és a che ne pensi (mit gondolsz?) jutott eszembe. Utólag még a davvero (igaz) is.. de tökjó, én nagyon megszerettem a szituációkat, tudom is konkrétan, hogy mikor: tavaly utáltam angoltanárhoz járni, folyton le is mondtuk (ő is, én is), viszont egyszer tökjól sikerült a szituáció, valahogy viccesre sikeredett, bár arra már nem emlékszem, hogyan..:) na, és azóta szeretem, mert mondhatsz bármilyen hülyeséget, úgyis az a lényeg, hogy beszélj. Így mondtam angolórán legutóbb, hogy iosztálykiránduláson táborozzunk a suliban, és a levadászott galambokat együk;)

"a levadászott galambokat együk (angolul)?"
"Si!" ---> remélem, érettségin azért nem lesz ilyen..

2009. márc. 4. 20:14

Vahh, tanulok és tanulok.. és őszintén szólva élvezem:)

Egyébként..? Hát mit mondjak, unalmas az életem - és a hétvégén nem is megyek sehova, illetve veszek egy új tavaszi kabátot, és összesen ennyi fog történni velem:D

De annyira ez sem zavar: pénteken átmegyek Eszterhez tanulni, meg kiveszünk valami filmet (bárcsak rá tudnám venni a Terminátorra: mondjuk ha kiveszünk valamit, ami neki tetszik, és valamit, ami nekem.. mondjuk szerintem a Terminátor2 jobb, mint az 1., de ahhoz előbb látni kéne az elsőt.. bááár.. én sem láttam előtte.. hm..)

És ez annyira nem is zavar, rámfér egy tanulós hétvége: és akkor majd jövő hétvégén:)

Szeretem, amikor tanulok, mert akkor várom az érettségit.

2009. márc. 3. 19:51

succhiaruote: kerékpárversenyző, aki rátapad az előtte haladóra, hogy kihasználja a kisebb légellenállást (szleng)

:DDDDD

2009. márc. 2. 19:08

:DDD

Nosztalgia:

"Tegnap kb. egy óráig jegyzeteltem a bioszt.. rájöttem, miért nem tudom megtanulni: a tényeket próbálom, megértés nélkül. De most akkor légyszi azt próbáljátok elképzelni, ahogy a hátsó gyökéren az érződúc idegsejtjei a gerincvelő hátsó szarvába szállítják az ingerületet, majd az interneuronon az oldalsó szarv vegetatív idegsejtjéhez juttatja a potenciálváltozást!
Ez a vegetatív reflex.. ;)"


21:29

Na, tekintve, hogy az egész délután takaróba burkolózva a gép előtt töltöttem, ki lehet találni, hogy semmit sem tanultam. (mint kiderült később, belázasodtam az oltástól)

Olvastam egy cikket Indiáról, ahol az emberek nem rohannak őrülten, és a vallás megnyugtatja őket, és arra gondoltam, hogy ki kéne költözni valahova, ahol nem lenne más dolgom, mint a főzés meg a növénytermesztés, de aztán rájöttem, hogy akkor nem találnék kihívásokat - ami viccesen hangzik, tekintve, hogy általában lusta vagyok a kihívásokhoz, de mégis.

21:37

"Szereted a kivit?"
"Szeretem"
"És szoktál enni?"
"Nem"
"Miért nem?"
"Mert nem szeretem meghámozni"

Erre apám meghámozta, úgyhogy most már tényleg tele vagyok: almás-narancsos-szőlős/banános gyümölcssalátát vacsoráztam - hihetetlen, hogy mennyire laktató.

2009. márc. 2. 8:33

Na jó, rég aludtam meg éreztem magam ilyen pocsékul.

A tetanusz helye fáj, csak jobboldalt tudtam aludni - vagy hason, amit meg nem tudtam a lábam miatt. Plusz egy csomószor felébredtem. Éljen.

Álmodni is álmodtam egy csomót, de nem érdekesek.

15:10

Ha legalább a bal lábam nem fájna az oltástól, feleennyire sem érezném magam ilyen szerencsétlennek.

Olyan lehangoló az idő is, kb. még sajnálni magam sincs kedvem.. ;) (pont tegnap olvastam egy ezzel kapcsolatos szócikket, és bár nem a lényege, az eszköze az volt, hogy szinte szabad sorrendben írhatjuk le a szavainkat. Ezért gondolkoztam, hogy a "sajnálni sincs magam kedvem" a nyerő, ez, amit végül leírtam). Nagy kár, hogy nem kötnek le a filmek, mert akkor lenne valami jó programom :-/ (nem mintha persze nem lenne egy csomó dolgom holnapra)

2009. márc. 1. 17:04

Szerintem még nem írtam, hogy pénteken megmutattam a háziorvosnak a lábamon a sebet, amit a hajvasalóval sikerült összehoznom. Mondta, hogy nagyon csúnya, és még aznap menjek el a sebészetre, mert különben hétvégén elfertőződik meg minden. Na, nekem tényleg minden vágyam volt a péntek estét a sebészeten tölteni, úgyhogy nem mentem el.. különben is, több mint egy hetes volt a seb, gondoltam, ha addig nem történik semmi, nem is fog.

Azért ma mégiscsak úgy gondoltuk Eszterrel, hogy most úgyis van időnk, szóval miért ne keresnénk meg az ügyeletes sebészetet. El is mentünk (igaz, nagy nehezen találtunk csak oda). Nos, az ügyeletes sebészet majdhogynem bábeli zűrzavar. Kérdésünkre egy várakozó azt mondta, hogy amikor kiszólnak, hogy "friss sérült", oda kell menni, elmondani, hogy mi a panasz, aztán várjunk a sorunkra.

Ehhez képest kb. 5 perc múlva odamentünk, és már meg is vizsgáltak. Mondta az orvos, hogy a seb magától is begyógyul, csak ne nagyon hordjak cipőt. Lefertőtlenítette, bekötötte, és mondta, hogy kétnaponta kell majd mennem a kötést cseréltetni.

Tök vicces, hogy mindenki szidja az egészségügyet, és nekem még soha, semmi bajom nem volt vele. Oké, lehet, hogy szerencsém van, de akkoris - mindenki tök kedves volt, hamar végeztünk.. de ugye a cipőmet nem tudtam felvenni, úgyhogy felhívtam apámat, hogy jöjjön értünk.

A tegnapi csocsó meg egyszerűen.. olyan fáradtak voltunk, hogy az nem igaz.. ruhástul aludtam el, már nem bírtam volna átöltözni.. reggel meg, basszus, a BŐRÖMNEK is füstszaga volt, kb. nem bírtam elviselni a saját szagom:D most vagy elszoktam ettől, vagy.. érdekes, hogy a Szimpla is először olyan furcsa volt, aztán már egészen megszoktam újra.

18:00

Valamelyik iwiw-ismerősöm adatlapján olvastam az örökérvényű bölcsességet: "Egy nő, akkor válik igazán nővé, ha meg tudja tartani titokzatosságát. Aki sokat mutat a világnak magából - akár kívül, akár belül - csak egy ideig tud vonzó maradni, ám aki csak keveset, az évekig érdekes marad"

Amire kapásból ez jutott eszembe: "„A nőket néznie nem érdemes, mindegyik dögöset és rejtélyeset játszik. Dögösségük azt üzeni: mindent megkapsz tőlem az ágyban. A rejtélyesség meg azt: én különleges vagyok, engem meg kell ismerni, de akinek ez sikerül, az lásd:”dögösség”."

Vonjunk le akkor abból következtetést, hogy én mindig jobban meg akarom mutatni magam, és a másikat is látni akarom egészben és érteni. És mégjobban és mégjobban és mégjobban. Pont tegnap beszéltünk egy csomót Eszterrel, és ragyogóan megfogalmazta, hogy R.-ben a következetlensége az, ami miatt nem illünk össze. Én mindig meg tudom magyarázni, hogy hogy érzek és miért, és ha nem úgy érzem magam, ahogy elviekben kéne, akkor is igyekszem megmagyarázni. Szóval hogy mondjam, látom, hogy mi miért van. R.-nek pedig mintha nagyjából percenként, óránként - na jó, napontként - változtak volna az érzései. Erre egyik példa, hogy december elején megbeszéltünk egy találkát, és a fél 3-ból háromnegyed 8 lett, merthogy az időbeosztása neki napról-napra változik. "Cserébe viszont a hétvégéim szabadok". A másik, hogy kedden azt mondtam, ha neki valami rossz lenne, biztos, hogy ott lennék vele, és a válasz az volt erre, hogy ő 28évesen már meg tudja oldani a saját problémáit, és természetes, hogy én 18évesen még nem. Szilveszter után: "És ugyanazt elmondta, amit tegnap. Hogy sokszor hülyén viselkedik, de annyira jó, hogy vagyok, mert egy biztos pont vagyok az életében, és velem érzi, hogy tényleg él, és örül, hogy számíthat rám.. csak nem pont ezzel a szóval.. mi is volt? Nem az, hogy vigyázok rá.. talán a támaszkodás? Nem, azt én mondtam. "
És most erősen szőrszálhasogatónak érzem magam :-/ illetve.. nem is tudom, a következetlenséget tartom, és ezeket a dolgokat valós bizonyítékként kezelem, de én tényleg nem akarok senkit sem győzködni, egész egyszerűen azért, mert senkire sem tartozik.

2009. febr. 27. 11:37

Huhh.. ültem a gép előtt, nekiálltam passzianszozni és.. uhh, éreztem, hogy ha én most nem fekszem le, rögtön elájulok - és gyorsan le is feküdtem az ebédlő padlójára.. aztán visszaültem, de megint szarul lettem, úgyhogy vissza - akkor már magam alá terítettem a pokrócot is..:)

Aztán rájöttem, hogy nemhogy nem ettem, nem is ittam ma még semmit - gyorsan elrohantam a fürdőszobába egy pohár vízért, rendben, lehajtottam, feküdjünk vissza..:) Elpakoltam mindent, közben kénytelen voltam kis szüneteket tartani.. aztán végre befeküdtem az ágyba, vártam kb. 20 percet - és most itt vagyok!:)

Az a szar, hogy még mindig érzem az egészet a fejemben, és nem értem, hogy ez most miért van.. nem baj, azóta ittam kakaós kávét:D - merthogy tej vagy tejszín persze nincs itthon, de nem is volt olyan rossz..:)

2009. febr. 25. 15:39

Oké, hogy most tisztábban látok mindent meg minden, de azért a szomorú számok betesznek.

Azon gondolkoztam amúgy még egy csomót, hogy oké, ne tűnjünk el egymás életéből. Viszont szintén szólva, mit mondhatnánk egymásnak? Persze, lehetne az, hogy időnként összefutunk, de.. maximum haverok lehetnénk, de azt nem tudom olyannal megcsinálni, akivel mást akartam. És annak sem lenne sok értelme, hogy komolyan beszélek neki, érzelmekről, mert az ugye kiderült, hogy nem igazán tudja megérteni.

Naminnndegy, most jön ugye az hogy nem és nem, tanulni fogok meg minden, ehhez képest itt gépezek, hááááát.. ;)


20:14

Mindenféléket írogatok, de nem elég jólneveltek ahhoz, hogy blogba kerüljenek.

Ez most már így fog menni? Egész nap okésan, aztán este úgy érzem, hogy ez valaki más élete volt, és kérem vissza a sajátomat?

2009. febr. 25. 10:10
Szakítás és álom

Szakítottunk. Az első reakciómat majd mindjárt leírom, csak sürgősen szükségem van egy kávéra (tulajdonképpen a francba kívánom, dehát a megszokás..). A második az, hogy sosem mozdulok ki itthonról, de ez sem igaz, mert majd találkozom Eszterrel.

Álmomban R.-nél voltam, de már nem jártunk - gondolom, visszaadtam neki valamit (gondolom a dvd-t - basszus, vissza kéne adnom!) -, és neki valamiért el kellett mennie, de otthagyott valami haverjával, aki nagyon kedves volt. Aztán valahogy megjelent Eszter is, és elkezdtünk inni valami alkoholt, és mászkáltunk össze-vissza, és egy hosszabb időre elhagytam a lakást, és mire visszajöttem, már egy csomóan voltak ott és buliztak! És miért?! Mert Eszter kiírta a lépcsőházba, hogy buli ott!!És 100 ft a belépő..:)

És emlékszem, rendetlenség volt, de nem vészes, kb. mint a szobámban, de mivel tudtam, hogy ez R.-nél van,eléggé kiakadtam, hogy mit fog szólni.

10:17
Szakítás racionálisan

Nézzük racionálisan, a tényeket: mindent megvettem R. ajándékához (süti hozzávalókat, illetve megvolt a pohárra gravírozás), és Eszterék sulijához mentem, hogy onnan hozzájuk menjünk sütit sütni. A 96-os helyett a 12-es villamos megállójába mentünk - és akkor Eszter osztálytársa találkozott pár ismerőssel, és muszáj volt bemennünk a Rudiba (egy kocsma, de napközben elég normális, csak este borzalmas). Meghívtak egy kávéra, aztán csörgött a telefon. R.-t kerestem még két órával korábban, és mondta, hogy visszahív. Megkérdezte, hogy tudunk-e ma találkozni. Én meg nem nagyon akartam, mert így is állati hosszúnak bizonyult az a nap. De mondta, hogy fontos - közben össze-visssza járkáltam.

"Valami gond van?"
"Hát.. igen."
"Csak egy kérdés: hiába vettem meg az ajándékod?"
"Miért vetted volna meg hiába?" (igen, tudtam, hogy ezel a kérdéssel nem megyek semmire)
"Jó, akkor egyértelműen: szakítani akarsz velem?"
"Azt hiszem, igen"

És akkor kiment minden vér a fejemből. Megbeszéltük, hogy 8 körül találkozunk. Én meg addig Eszternél voltam, és nagyjából nem tudtam elhinni, hogy tényleg ez történik. Dühös voltam, meg nem értettem meg semmi. Hogy ez most a hétvége miatt volt? Vagy mi???

8-kor aztán találkoztunk. Mondta, hogy már napok óta gondolkozott ezen. És akkor beszéltünk a hétvégéről is. Hogy egyszerűen nem akarózott áthívnia, meg hogy neki csak a hévége van kikapcsolódásra. Meg hogy egyszerűen nem bírta volna, hogy átmegyek, és ott.. nem pattogok, ez nem túl szép szó:), de hogy ott vagyok és "vibrálok", és ő nem tud megnyugtatni. Hogy mindig van valami bajom, és ő nem tud segíteni, tőle nem fogom megkapni azt a törődést, amire vágyom.

Igen, a hétvégén pont nem pattogtam volna, de egyébként oké, mármint érthető.

Meg az is, hogy ő sem érezte úgy, hogy én annyira szeretném meg minden. Itt összevitatkoztunk, hogy én nem kimondom az ilyen dolgokat, hanem a tetteim.. kinek másnak sütöttem volna sütit meg készültem volna így a szülinapjára?

(...)

És nekem tényleg nem arra van szükségem, hogy minden ilyen hétvégén velem legyen - csak legalább egy ilyen hétvégém lenne a szar időszakokban, amikor vissza tudok emlékezni, hogy ott volt!

Arra gondoltam végig, hogy ne, ne kelljen meginnom ezt a shake-t, csak haza akarok menni és bőgni egyet.

Végülis elég gyorsan elmentünk, odaadtam az ajándékát, nagyon tetszett neki. Aztán pont előtte ment el a villamos, felkísért a megállóba, de aztán megkértem, hogy inkább ne várja meg velem a villamost. És azt is mondta, hogy ő nem akarja, hogy eltűnjünk egymás életéből - de én ugye most érthető okokból nem nagyon tudnék vele egy darabig találkozni.

Az egyik rész az, hogy "nekem semmi sem jön össze" A másik, hogy Ő, Ő nincs, és ez elég szar.

2009. febr. 24. 6:01

Na, ahogy Adrian Mole mondaná, "ez az én formám".

Direkt most kelek fel egy kicsit korábban, hogy elintézzek valamit a gépen, ÉS ERRE NEM PONT MOST ÉBRED FEL MINDENKI? A hülye macska valamit levert, aminek következtében az ebédlőben található falipolc kissé leszakadt.. és aminek a vége az volt, hogy le kellett csavarozni, de előtte minden könyvet levenni róla - ez votlam én.

Ja, nem, apám sem ébredt volna ilyen korán, ha Tibi és anyám nem kezdenek el itt hangosan beszélni.