Nem igazán van miről írnom, de azért persze mindig sikerül..;)
Szóval most eszembe jutott egy érdekesség, amit nemrég vettem észre: olyan helyzetekben vörösödöm el, amikor nem kéne, és fordítva. Például ugye a töritanár, amikor a lengyeleket megtámadták a németek a második világháborúban, odaszólt, hogy "bocs, Wanda". '56-nál meg megkérdezte, hogy Gomulka nevében az l-betűre kell-e olyan kis izéke (anyám nevében is van, és az eredménye egy egészen érdekesen ejtett l) - szóval mindkét helyzetben tökéletesen elvörösödtem, pedig egyébként imádom, hogy félig lengyel vagyok, meg szeretek is róla beszélni.
Tegnap Téniékkel beszélgettünk, és az egyik téma közben elkezdtem a hajam babrálni. Téni észrevette - "zavarban van" - vigyorgott. Egyáltalán nem voltam zavarban, el sem vörösödtem.
Ez nem jó példa. Most így nem tudok példát mondani, de van olyan helyzet, hogy picikét zavarba jövök, de aztán rájövök, hogy nincs miért, és elkezdenek izélni, hogy vörösödik a fejem, én meg halál nyugodtan válaszolok, hogy nem, mert tudom, hogy nem, mert azt érezném - és tényleg nem.
És azt hiszem, ma is megtörtént valamikor, hogy éreztem, hogy elvörösödöm, pedig nem volt semmi olyan helyzet - és nem is jöttem zavarba semmitől, csak egy kicsit az elvörösödéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése