Olasztanártól hazajövet rossz buszra szálltam, ami kb. a semmi közepéig vitt, és így - meg azért, mert az utolsó 3 megállót a busz egy másik busz mögött araszolva tette meg - egy órával később értem haza.
Tekintve, hogy ma annyi dolgom van, hogy amúgy sem tudtam volna elvégezni, ez nem túl jó hír. A gondolataim közt folyamatosan váltakoznak a "nem tudom megcsinálni, nem is csinálok semmit", a "jó, megcsinálom, amit lehet, de amit tudok, arrébtolok", és a "ha beledöglöm is, akkor is végzek mindennel"-típusú érzések. De még a második is elég árnyalt, pl. kezdjek el most József Attilára tanulni, és toljam el a tételekből való felelést, vagy legyen meg mindkettő, de most hagyjam az olaszt, esetleg..
Egy biztos: hogy most átmegyek Petrához törizni.
(aztán szerintem tétel - József Attila annyira nem para, csak üres óráimban olvasgatnom kéne. Kár, hogy holnap csak üres félóráim lesznek, abból is csak kettő. Na, most bezzeg jól jönne az előző heti fél órával előbb befejezzük a matekot!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése