Szerintem még nem írtam, hogy pénteken megmutattam a háziorvosnak a lábamon a sebet, amit a hajvasalóval sikerült összehoznom. Mondta, hogy nagyon csúnya, és még aznap menjek el a sebészetre, mert különben hétvégén elfertőződik meg minden. Na, nekem tényleg minden vágyam volt a péntek estét a sebészeten tölteni, úgyhogy nem mentem el.. különben is, több mint egy hetes volt a seb, gondoltam, ha addig nem történik semmi, nem is fog.
Azért ma mégiscsak úgy gondoltuk Eszterrel, hogy most úgyis van időnk, szóval miért ne keresnénk meg az ügyeletes sebészetet. El is mentünk (igaz, nagy nehezen találtunk csak oda). Nos, az ügyeletes sebészet majdhogynem bábeli zűrzavar. Kérdésünkre egy várakozó azt mondta, hogy amikor kiszólnak, hogy "friss sérült", oda kell menni, elmondani, hogy mi a panasz, aztán várjunk a sorunkra.
Ehhez képest kb. 5 perc múlva odamentünk, és már meg is vizsgáltak. Mondta az orvos, hogy a seb magától is begyógyul, csak ne nagyon hordjak cipőt. Lefertőtlenítette, bekötötte, és mondta, hogy kétnaponta kell majd mennem a kötést cseréltetni.
Tök vicces, hogy mindenki szidja az egészségügyet, és nekem még soha, semmi bajom nem volt vele. Oké, lehet, hogy szerencsém van, de akkoris - mindenki tök kedves volt, hamar végeztünk.. de ugye a cipőmet nem tudtam felvenni, úgyhogy felhívtam apámat, hogy jöjjön értünk.
A tegnapi csocsó meg egyszerűen.. olyan fáradtak voltunk, hogy az nem igaz.. ruhástul aludtam el, már nem bírtam volna átöltözni.. reggel meg, basszus, a BŐRÖMNEK is füstszaga volt, kb. nem bírtam elviselni a saját szagom:D most vagy elszoktam ettől, vagy.. érdekes, hogy a Szimpla is először olyan furcsa volt, aztán már egészen megszoktam újra.
18:00
Valamelyik iwiw-ismerősöm adatlapján olvastam az örökérvényű bölcsességet: "Egy nő, akkor válik igazán nővé, ha meg tudja tartani titokzatosságát. Aki sokat mutat a világnak magából - akár kívül, akár belül - csak egy ideig tud vonzó maradni, ám aki csak keveset, az évekig érdekes marad"
Amire kapásból ez jutott eszembe: "„A nőket néznie nem érdemes, mindegyik dögöset és rejtélyeset játszik. Dögösségük azt üzeni: mindent megkapsz tőlem az ágyban. A rejtélyesség meg azt: én különleges vagyok, engem meg kell ismerni, de akinek ez sikerül, az lásd:”dögösség”."
Vonjunk le akkor abból következtetést, hogy én mindig jobban meg akarom mutatni magam, és a másikat is látni akarom egészben és érteni. És mégjobban és mégjobban és mégjobban. Pont tegnap beszéltünk egy csomót Eszterrel, és ragyogóan megfogalmazta, hogy R.-ben a következetlensége az, ami miatt nem illünk össze. Én mindig meg tudom magyarázni, hogy hogy érzek és miért, és ha nem úgy érzem magam, ahogy elviekben kéne, akkor is igyekszem megmagyarázni. Szóval hogy mondjam, látom, hogy mi miért van. R.-nek pedig mintha nagyjából percenként, óránként - na jó, napontként - változtak volna az érzései. Erre egyik példa, hogy december elején megbeszéltünk egy találkát, és a fél 3-ból háromnegyed 8 lett, merthogy az időbeosztása neki napról-napra változik. "Cserébe viszont a hétvégéim szabadok". A másik, hogy kedden azt mondtam, ha neki valami rossz lenne, biztos, hogy ott lennék vele, és a válasz az volt erre, hogy ő 28évesen már meg tudja oldani a saját problémáit, és természetes, hogy én 18évesen még nem. Szilveszter után: "És ugyanazt elmondta, amit tegnap. Hogy sokszor hülyén viselkedik, de annyira jó, hogy vagyok, mert egy biztos pont vagyok az életében, és velem érzi, hogy tényleg él, és örül, hogy számíthat rám.. csak nem pont ezzel a szóval.. mi is volt? Nem az, hogy vigyázok rá.. talán a támaszkodás? Nem, azt én mondtam. "
És most erősen szőrszálhasogatónak érzem magam :-/ illetve.. nem is tudom, a következetlenséget tartom, és ezeket a dolgokat valós bizonyítékként kezelem, de én tényleg nem akarok senkit sem győzködni, egész egyszerűen azért, mert senkire sem tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése