Utálom, amikor olyan dolgokon kezdek el gondolkodni, amikre úgysincs válasz, vagy legalábbis soha nem lesz senki még a közelében sem (állítólag még mindig sziszegnek az s-eim - persze R. szerint).
Most napirenden éppen az van, hogy miért van az, hogy egy olyan dologért vagyok irigy, amiről tudom, hogy hamis érték, két okból is: egyrészt mert nem tekinthető értéknek amúgy sem, másrészt mert nem igaz. És a második, hogy úgy GONDOLOM, hogy nem igaz, de lehet, hogy én gondolom rosszul, és valójában igenis az, csak én annyira értetlen vagyok, hogy nem tudom felfogni.
Továbbá vajon szépséggel és kedvességgel tényleg mindent meg lehet kapni?
Sokszor gondolkozom azon, hogy ha helyesebb és kedvesebb lennék, sokkal könnyebb lenne az életem. De valóban ENNYIRE számít?
22:57
Candy írta a blogjában, hogy milyen szar, hogy mindenkinek van valakije, és ez a téma az osztályban is, hogy ki mit fog csinálni.. és engem meg annyira hidegen hagy az egész, hogy az nem igaz. Valószínűleg úgy fog kinézni, hogy előtte lévő nap Lőrincék koncertje, én meg ottalszom R.-nél.
És így visszagondolva szerintem engem is rohadtul zavart régen, hogy nincs senkim Valentin-napon, pedig akkor sem érdekelt ez a nap különösebben.
Na várjunk, szemezgessünk:
Oké, két éve nem írtam. Kár, arra kíváncsibb lettem volna. Igazából tudom, mit csináltam aznap: Valentin napi ölelés-rekordkísérleten voltam Eszterrel, Tibivel meg Heatherrel, és közben azon gondolkoztam, hogy azért mégiscsak milyen jó lenne, ha !R! is ott volna.
Tavaly:
"Valentin nap és a többi
Ha-ha, én valahogy mindig PONT lecsúszom arról, hogy valami férfi-szerűvel találkozzam Valentin napon:D
Bár igazság szerint ez inkább megkönnyebbülés.. én soha, de soha, de soha nem fogok venni senkinek semmit.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése