2009. febr. 7. 9:54

Egészen furcsa és cseppet sem kellemes álmom volt. R. harverja, Tamás lekéste a vonatot (mert amúgy azzal ment), tenyérbe temetett arccal aludt az egyik asztalon. Én meg elindultam nagy sokára éjszakaival, haza is értem.. próbáltam levenni a csizmám, de nagyon szédültem (de miért próbáltam levenni?). Aztán egyszercsak azon kapom magam, hogy megint a Nyugatinál vagyok és várok az éjszakaira. Megemlítettem a velem váró R.-nek, hogy ez milyen furcsa, amire az volt a válasz, hogy idegbajt is kapott, hogy megint várni kell velem, mikor lesz már vége az éjszakának??:) Én meg próbáltam visszaemlékezni, hogy mégis, ez hogy lehet? Ugye leszálltam és levettem a csizmám.. aztán elkezdtem nézni valami térképet, mert egy helyre akartam eljutni.

Namármost, erősen gondolkozom, hogy milyen hely lehetett. Valami hülye neve volt, és R. azt mondta, hogy tök rendesek, mert néha főznek neki. Leginkább ilyen pinceklub-jelleget lehetett megfigyelni.

Na, és emlékeztem, hogy néztem a térképet, ami pont beleesett egy csatornába - és onnantól fekete folt. És akkor kitaláltam, hogy hoppá, volt ott egy lány - és biztos GHB-cseppeket adott be nekem!

És közben arra is rájöttem, hogy kilopták a másik csizmámat a táskámból, ami nálam volt. Még ez is?!

Ja, és a végén hazaértem reggelre, és megtaláltam a megállóban a kontaktlencsetartóm!

És hát elemezzünk álmot, mert ennek nincs értelme és mégis:

- tegnap lekéstünk egy buszt, a másik pedig egy csomót késett, és R.-nek a végén szerintem nagyon elege volt a megállóban való álldogálástól. Ez lehetett a "mindig visszatérek a megállóba"-elem.
- tényleg elveszett a kontaktlencsetartóm..:) ez viszont elég gáz, mert így két kávéscsészébe raktam, és lefedtem celofánnal (az az átlátszó?), hogy ne párologon el, de még így sem tuti, hogy a lencsék túlélik.

10:30

Ja, és megint beszélgettünk.

Nem, nem érzi biztosnak ezt a kapcsolatot. Szerintem hetek óta furdal a kíváncsiság, hogy mégis, a többinél miért nem bizonytalankodott ennyit? Azért, mert a többiek idősebbek voltak, és esetleg jobban tudhatták, hogy mit akarnak? És igen.
Pedig én biztos nem fogok soha olyat mondani, hogy "bocs, R., szakítsunk már, én még élni akarok". Ugyanis miért járunk a másikkal, ha egymás mellé lehet állítani az élést és az illetőt, és az előbbi nyer?

Na mindegy.

Egy dolgot nem ért: hogy nem arról van szó, hogy van valami, ami mással megvolt és vele nem, hanem arról, hogy ami most van, még sosem éreztem mással.

Hogy miért tudtam !R!-be szerelmes lenni, és belé nem? Változatlanul fenntartom, hogy én !R!-be szerelmes voltam - plátói volt, de szerelem.

Kiröhöghettek, hogy ez nem szerelem, de igenis az volt: semmiben sem más, mint egy elvakult, szemellenzős szerelem.

Nem is olyan rég azt mondta nekem valaki, hogy nagyon sok huszas-harmincas barátja egyszerűen azért nem talál senki tartósabbat, mert még mindig ugyanazt a lángolást keresik, ami fiatalabb korukban volt - pedig az már nem jön el.
És R. azt mondta, hogy ő is - de hát ezt nem fogja megkapni, és ő is tudja, hogy ha lenne is valami ilyesmi, az pár hét alatt elmúlna.

Nagyon nagy gáz, hogy én nem akarok ilyet? Ezen gondolkozom, hogy csak most nem akarok, vagy nekem már nem is lesz? Igazából mindig arra gondolok, hogy Z. miatt nem - pedig őt sem szerettem lángolva;) - ellenben gyönyörűen belehergeltem magam az egészbe, és miután olyan magasra röpítettem magam, elég hatalmasat puffantam.
Szóval nem, nekem ilyen nem kell. Hogy mondjam.. én valakit szeretni akarok, és ehhez nekem idő kell. És R. azt mondja, hogy ha lenne esélye valami mélyebbnek, az már kialakult volna.

Ebben nem értünk egyet. Mondjak egy furcsa dolgot? Amióta együtt vagyunk, folyamatosan keresem a hibákat, szinte mániákusan (szinte?). Próbálom megtalálni, hogy mi nem jó - és nem találok.

Még legutóbbi filmnézés is! Untam a filmet és rájöttem, hogy ezt inkább egyedül jó nézni. És éhes voltam. És mégis tökjó volt..
Szóval nem tudok mostanában olyan találkozást mondani, ami nem jó, és ha abbahagynám a hibakeresgetést, akkor..
A másik meg az, hogy.. fuhh, nem biztos, hogy ő is erre gondolt, de szerintem, hogy mondjam: nincs konfliktus. Ez hülyén fog hangzani, mert persze, minek az? Pedig szerintem egyáltalán nem, mert véleménykülönbség viszont van, tehát már régesrég összeveszhettünk volna valamin. (héhéhé, szilveszterkor azért veszekedtünk). Csakhogy én félek. Már vagy egy éve megírtam, hogy ha összevesznénk valamin, akkor ő tuti, hogy nem jönne bocsánatot kérni.

És igazából csak olyan dolgokban nem merek konfliktust vállalni, amiben igazából nem is tudom, hol az igazság. Ilyen az, amennyit dolgozik. Ilyen az, hogy szeretnék nála aludni, de nem szeretné, vagy hasonlóan, hogy szeretnék találkozni, de ő meg nem. Nem szólhatok bele ennyire az életébe, tudom. Viszont megvan annak az esélye is, hogy néha nekem van igazam. Szóval passz.

14:15
MATEKOS VICC

Egy matematika professzor észrevette, hogy eltört a cső a konyhai lefolyójában, kihívta hát a vízvezetékszerelőt. A mester rendesen meg is csinálta a lefolyót, a matematikus is elégedett volt, egészen amíg kézhez nem kapta a számlát, ami kb. a havi fizetésének az egyharmada volt. Panaszkodott is a szerelőnek, aki mondta, hogy sajnálja, meg megérti, de hát ez van, jöjjön el ő is a céghez dolgozni, ott sokkal jobban fog keresni. Azt a tanácsot adta még, hogy tagadja le a végzettségét, mert a főnökei nem szeretik a túlképzett embereket. A matematikus elment jelentezni a vízvezetékszerelő céghez és fel is vették, mivel azt hazudta, hogy csak 7 általánosa van.

Ezek után mint szerelő dolgozott és egyre többet keresett. Egyszer egy nap a cég vezetése kitalálta, hogy elküldik esti iskolába azokat a munkásokat, akiknek nincs meg a 8 általános. Így a professzort is elküldték. Az első ilyen órán, ami történetesen matematika volt, a tanár, hogy tisztába jöjjön az osztály tudásával, megkérdezte tőlük, ki tudná megmondani, mi a kör területének a képlete. Épp a professzort kérdezte meg, aki ki is ment a táblához, de azt vette észre, hogy hirtelenjében, nem jut eszébe a képlet. Elkezdte hát levezetni, integrált, derivált, és azt kapta, hogy -r². Nem tetszett neki az a mínusz, így újra számolt. De megint ugyanezt az eredményt kapta. Megint újra számolt, de megint ezt kapta. Nem számított hányszor számolja újra, mindig ott volt az a mínusz. Idegesen körbetekintett az osztályon és hallotta ahogy az összes vízvezetékszerelő ezt suttogja: "Cseréld fel az integrációs határokat!!"

22:55
KOSZTOLÁNYI VISSZAVÁG

..mégpedig Karinthynak a parodizálásért - olvasd össze az első betűket..:)

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.