2009. febr. 1. 13:28

Olyan fáradtnak érzem magam..

És itthon akkora zaj van, és annyira idegesít.. és R.-rel majd.. hm, szerdán találkozunk. (de legalább végre beszéltünk, és nem olyan hülyén, mint tegnap).

Basszus, lehet, hogy találkozom Psz.-vel, annyira unatkozom. Na persze, nem hinném, hogy ő akarna velem.

15:46

Létezik, hogy Psz. tudja a blogom címét? - Psz..?


22:08

Ja igen, szóval azért csodálkoztam, mert fél 4 körül írt Psz., hogy nincs-e kedvem találkozni.

Fel is kerekedtem, ééééés dobpergés! - odataláltam!:)

Jó, kis navigálással, de most már tudom, merre.. kár, hogy szerintem nem nagyon fogok én már arra járni.

Jó, nem azt mondom, hogy nem volt rossz program, de.. fú, nem tudom, mi változott. Régebben sokkal jobban elvoltunk. Pl. egy 2007-es nyári nap rémlik erősen, amikor csak ültünk és dumáltunk órákig.

Na de mindegy.

R. meg hiányzik. Gondoltam rá a hetesen, aztán meg a négyes-hatoson, hogy mi lenne, ha felhívnám, hogy itt vagyok a közelben, de akkor tuti, hogy nem érek haza egyhamar..

És az volt bennem, hogy oké, ez így tök szar, meg rosszkedvű voltam egész nap meg minden, de ennek így semmi értelme, használjuk fel jobban az ilyen órákat - tanuljunk!

Jó, helyette itt netezek, de azért kihoztam a matekcuccom..:) csinálok is egy ilyen szabályt, hogy egy oldal, egy feladat..;)

Kb. 40 oldalt megnézek, és kész is lesz..:D

23:10

Néha nagyon tudom utálni, hogy ezt a blogot mindenki ismeri - leginkább a közeli ismerősök aggasztanak. És megcsinálhatnám, hogy lesz egy másik blogom, ami csak azért van, hogy ezeket kiírjam, de ilyet nem játszunk, meg egyébként is, kell ez ide, csakhát.. utálom, hogy kozmetikáznom kell a mondataimat.

Szóval.. most kicsit elveszett a motivációm. Mintha az eddigi utat eltorlaszolták volna a falevelek, és nincs gereblyém, szóval.. csak rugdosom a leveleket, hátha meglelem alatta az utat.

Igenis jók a hasonlataim ;)

És így nem is nagyon találok okot arra, hogy most miért is tanuljak. Jó, a matekot elkezdtem, és már majdnem a feladatlap végén vagyok - de ez arra emlékeztet, hogy olaszoznom is kéne.. és mennyi mindent nem csináltam.. és nincs erőm belekezdeni.
És ha megteszem, akkor is, mi lesz velem? És ha felvesznek, onnantól? Ugyanazok a problémák, és hiába terelem el őket az egyéb céljaimmal - mint a tanulás -, attól még nem tűnnek el.

És hirtelen most azt sem értem, hogy mi értelme ennek a sok locsogásnak - ugyanazokat körbejárni, és ráadásul ilyen érthetetlen megfogalmazásban - az élvezhetőségre már nem is törekszem..:)

És R. miatt is iszonyú para vagyok. Mert mi történt egy éve ilyenkor? Vagyis.. ilyentájt, kicsit később. Vége lett. És mi előzte meg? Nem találkozás meg nem-smsezés. (nem, most jövök rá, hogy ez nem igaz, ez később volt).
Ma mentem busszal, és csupa szép zenét hallgattam, és közben néztem a lámpapóznák fényét, mert így haladva olyan volt, mintha a kis gömbök össze lennének kötve, és akkor eszembe jutott, hogy azért szerettem meg a HS7-től az Éjszakát, mert egyszer énekeltem R.-nek. És eszembe jutott az a kedves hangja is, ami egy éve nem tetszett, mert nem illett abba a képbe, amilyennek megismertem - ez amúgy megismerkedésünk után talán 5 órával lehetett;) -, és most meg imádom, és azt vettem észre, hogy én is ilyen hangon beszélek, néha már mással is, szóval ijesztő..:)
Szóval olyan jó kis kedvem volt, és írtam neki, hogy érezze, hogy éppen jó sokat gondolok rá, és örüljön neki:)

Most itt ülk kb. 10 perce, hogy meg tudjam fogalmazni azt, amit még akarok (ja, szóval 23:10-kor kezdtem ezt el írni, és már 23:40 van). Egy példát tudnék rá mondani: még májusban egyik nap voltunk Eszterrel a Margitszigeten. És amikor hazaértem, tudtam, hogy zongoráznom kéne, de.. annyira lehangolt voltam. Pont azért, mert gyönyörű volt az idő, már nem járt olyan magasan a nap, és igazából egy filmbe képzeltem volna magam, mint zongoraművésznő - de egyszerűen képtelen voltam leülni, mert én egy boldog, szerelmes művésznő helyébe akartam képzelni magam, aki most a szerelemtől szárnyra kapva játszik.. és maga a Margitsziget is, tudom, hogy sablonos, de akkor az járt a fejemben, hogy de jó lenne R.-rel sétálni ott akkor.. de nem jött össze, mert R. beteg volt - aztán rá pár nappal végleg szakítottunk.

És TUDOM, hogy ez nem ugyanaz a helyzet, de akkor is bennem van ez a félelem. És fura, de ez közrejátszik a motiváltságomban is..:)

Na, ez egy jó se füle-se farka bejegyzés lett.