(...)
Nosza, felhívtam R.-t, hogy ez hol is van [amerre Gáborék vannak], de nem vette fel. Rendben, Astoria-beli Burger king - evés. R. ekkor hívott vissza, hogy épp csocsózik, és hogy mit akartam - megmondtam, hogy azóta már kaptam választ a kérdésemre, amúgy itt vagyok a Könyvtárklub mellett... "és bejössz?" - "nem" - "oké, szia" körülbelül. Irány a Szimpla.
Aaaannyira szeretem a miniszoknyát:D állati vicces, hogy általában észre se vesznek, vagy nem keresik a tekintetemet - ezt amúgy megfigyeltem, hogy a Szimplában SOHA, de miért? Na de most! Olyan vicces, hogy amiért szabad a lábam, próbálnak szemezni velem.. ;) mondjuk valahányszor látom, hogy már elmentem előttük, és utánamhajolva stíröl, kedvem lenne odaszólni, hogy igen, a szoknya évezredek óta a női ruházat szerves részét képezi.
Érkezik az sms, amire abszolút nem számítottam, bár kicsit talán mégis, elvégre kitől mástól kapnék sms-t?
"Ugye az éjszaka együtt folytatódik..." - na, erről eszembe jutott az az éjszaka, amit külön kezdtünk, és együtt folytattunk (illetve együtt kezdtük, külön folytattuk, majd találkoztunk)
"Amennyiben a Szimplában jársz, igen.. ;)"
És R. jött a Szimplába, kb. egy óra múlva. Addig csocsó, felelsz vagy mersz - igenis aranyos játék..:) meg kellett kérdeznem valakitől, hogy 20-as, 30-as, 70-es vagy 90-es;)
És itt jön a legviccesebb rész: Megkérdezte, hogy miért nem hívtam fel???
Aú.
Közöltem vele, hogy amikor először megemlítettem a café 5-t, azzal indított, hogy egész jövő héten dolgozik. Én meg arra gondoltam, hogy rendben, akkor jövő héten hívom (igazából arra gondoltam, hogy majd Ő hív jövő héten, ha akar). És erre mi volt a válasza? Hogy direkt szabaddá tette magát, és csütörtök-pénteken végig azt várta, hogy felhívom!
- De én nem tudom kitalálni a gondolataidat! Ha nem hívsz, fogalmam sincs, hogy te szabaddá tetted magad!!
- De azt akarom, hogy kitaláld!!!
Mint egy szeszélyes nő? ;))) ennyit arról, hogy ha tisztában tartom a másik ember időbeosztását.. komolyan nem lehet rajta kiigazodni. Épp arról beszél mindig, hogy nehéz lehet megérteni, hogy ő néha reggeltől estig dolgozik, nncs fix munkaideje, és hogy nagyon sokan ezt nem tolerálták. Hát..
Erről meg ez az eset jut eszembe:
"Reggel mondtam R.-nek, hogy én 1-kor végzek, ő meg fél 4-kor megy dolgozni, akkor..mondta, hogy ő akkor még alszik..:) "jó, többet nem mondok ilyet, mert félek a visszautasítástól" "Nem utasítottalak vissza, csak beszéltünk róla" "Jó, akkor mi lenne, ha.." "css, csak beszélünk róla!"
Aztán kaptam egy sms-t, hogy megejtheténk egy villámkávézást, de akkorra már elígérkeztem Vikivel gyrost enni."
Pont ilyen.. persze megint rákezdte a szórakozás, hogy na jó, ő most megy.. persze visszajött vigyorogva:D majd megint (...)És erre megint rákezdi, hogy megy.. és már nagyban írtam az sms-t, amkor megjelent vigyorogva. Hátilyenkorénesküszömhogy..
"Kicsit átverve érzem magam" - szólt a vád. Miután hiába kérdeztem rá, hogy miért, inkább kimondtam: azt hitte, hogy megcsókolhat. "De ez nem így megy, hogy ha gondolsz egyet, leakasztasz a polcról.." (jó szöveg, mi? Psz.-től vettem:D) "én inkább úgy érzem, mintha te tennéd ezt". Egyébként világos, hogy mind a ketten ezt csináljuk, mi mást tehetnénk?
Azt meg persze nem tudja, hogy neki nem tudok nemet mondani. És ha valahol együtt vagyunk, az energiám egy részét arra fordítom, hogy árgus szemekkel lesem: jól érzi-e magát. Mert egyrészt amúgy is utálom, ha nekem jókedvem van egy helyen, a másiknak meg nincs, és megijedek, hogy ha menni akar, akkor ugye nekem is kell, pedig még maradnék.. de ha ő elmegy, akkor ki tudja, mikor látom legközelebb? Ezt persze nem tudja. Szóval az a roppant vicces helyzet állt elő, hogy amiért magamban sajnos még mindig eléggé kikészít, ezt minél jobban leplezni próbálom, ami miatt abszolút nemtörődömnek hatok. Remek!:P
Amúgy sincs sok értelme. Néha úgy érzem, mintha egy ugrálós gumivárban próbálnánk normális életet élni, miközben mozog a lábunk alatt a talaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése