2008. dec. 29. 15:55

"Helló Valaki vagy Valami! Merre van az Arra? Melyik Merre felé mennél? - kérdezi a Valaki vagy Valami. - Hát, asszem, nemtudom - szokom mondani. - Amerre Az van. - Ja! Ahhoz el kell fordulnod balra kis ívben, és a harmadik jelnél egyenesesen át kell vágnod a Rengeteg Akadályon. Áh, vagy úgy - köszönöm meg - így már mindjárt más."


Talán MOST végre sikerül
21:05

Olvasom R. könyvét - márminthogy ő adta..:)

Azt mondta, hogy neki nem tetszett túlzottan. Az a gond, megfigyeltem, hogy általában: ha valaki, akit le akarok nyűgözni, ad egy könyvet úgy, hogy neki tetszik, én kritikusan állok hozzá, és még ha tetszik is, a véleményemet akkor is teletűzdelem majd kritikákkal.
Ellenben ha az lletőnek nem tetszett a könyv, én nem mondok ítéletet, ellenben a véleményemet teletűzdelem kritikákkal.

Pedig amikor Eszternek is felolvastam azt, amit fent is idéztem, rájöttem, hogy igenis, ezt nagyon jól megfogalmazta. És egyébként is.. ott alakítottam ki a véleményemet, amikor az első pár oldalon már látszott a tényállás: kiégett, jóképű harmincas pasi, akiért amúgy odavannak a nők.

Ezt már ismerjük. De mi a helyzet akkor, ha az illető mondjuk ronda?

Hm.. két napja úgy érveltem R-nek, hogy én ha épp totálisan a padlón vagyok, általában úgy érzem, hogy a többiek észre sem vesznek, nemhogy odalennének értem. De ha jobban belegondolunk, a főszereplő nincs a padlón. Van munkája, van lakása - csak mintha nem lenne mögötte senki.

Azért a jóképűség fáj, és a francba is, sablonos.

De tetszik, tetszik és szeretem, hogy újra kell néha olvasnom egy-egy mondatot.
Akkor volt egy kis mélypont, amikor összejött Anitával. Először azt akartam leírni, hogy miért pont Anitával, nem is illik a könyvbe ez a név. Aztán elpróbálgattam más névvel, de sehogyse akart beleilleni a képbe.
Rájöttem, miért: addig a srác egy kicsit az enyémnek tűnt: belelátok a gondolataiba meg ilyesmik, úgy érzem, csak én értem meg. Erre megjön Anita, és a főszereplőnek ő kell! Ez így viccesen hangzik, igaz?:)

Valami ilyesmit éreztem akkor is, amikor !R!-nek barátnője lett.

Egyébként tényleg jó könyv, csak kicsit sokat ír a xanaxról.


Belegondolok, hogy ilyet vajon egy lányszereplővel is lehetne írni? Na de most tényleg: ha a lány keres valamit a önyvekben, az általában mindig a szerelem. Persze, hogy az itteni főszereplő is keresi a szerelmet, de ennél azért tágabb az a halmaz, ami hiányzik.

Miért is bonyolítunk mindent? Épp a Return to innocence megy.

Két éve simán megszállt a szeretetem kimutatásának vágya mindenki iránt, de leginkább Őiránta. A klipben olyan egyszerűnek tűnik minden, és mind ezt az egyszerűséget akarjuk, csakhát ez olyan, mintha azt mondanám, hogy nem akarok többet gondolkozni. Kettőt és könnyebbet?:)