Néha bekattanok és össze-vissza szörfözgetek a neten. Most pl. (...)
Aztán rátértem arra, hogy mindenféle ismerősöket nézegettem iwiwen, myvipen, stb-stb. A képeket nézegetve az ember szinte önkéntelenül kategóriába sorolja az embereket.
Leginkább XY hozta rám az írásvágyat. Mert basszus, az a csaj állati jól néz ki, tényleg, egyszerűen csak jó alakja van meg szép. És nem olyan átlagos feje van, akiről csak azért gondolom, hogy szép, mert nincs benne semmi extra, hanem tényleg SZÉP! És arra gondoltam, hogy mégis, milyen lehet olyannak lenni, olyan picikének és aranyosnak és szépnek (hányszor használom ezt a szót..)
És milyen érzés kis mütyürkéket gyűjtögetni, amiket ráakaszthatunk a mobilunkra/tolltartónkra/táskánkra.
Milyen érzés bolyhos végű kis tollal írni, és mindent szépen kihúzni szövegkiemelővel, és színes nyakláncot meg fülbevalót viselni, és több nem jut az eszembe, de ugye értitek?
És végiggondolok magamon, főleg miután Melinda képeit közt megtaláltam azt, amin SZTK-s szemüvegben és össze nem illő ruhadarabokban virítok, mint stréber, és az egyik évfolyamtársam szerint mint egy nagymama és egy eminens keveréke vagyok, és az volt a válaszom, hogy legalább tükröződik az igazi énem:) mert való igaz, jól tanulok, de ez nem abból áll, hogy mindig iszonyú rendes vagyok, sőőőőt, és egy óra sem abból áll nálam, hogy igyekszem minél jobban leírni, aztán bemagolni a hallottakat, hanem figyelek és kérdezek.
És nem vagyok szép, de van egy karakterem, és jobb napokon ki is tudom használni és..
De néha annyival egyszerűbb lenne simán szépnek lenni és kis mütyürkéket gyűjteni:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése