2008. dec. 7.

Az este folytatása a valószínűtlennél is valószínűtlenebben:

elkezdtem bőgni a szobámban - erre anyám beront, hogy vigyem már arrébb a csizmám, és bedobta a szobámba. Aztán megnézte, és rákezdte, hogy milyen magas a sarka, és nem fogom hordani, és úristen, hogy vehettem ilyet? Látszott, hogy valamin ő is felhúzta magát, de hogy rajtam vezesse le, miközben bőgök? Rákezdte valamiért, hogy mindjárt kibassza a csizmát, én meg sírva válaszoltam, hogy oké, nem érdekel.

És utána ő PONTOSAN tudta, hogy sírok. Tibi is pontosan tudta. Apám is. És nem jött oda senki.

Nos mindegy. Felhívtam Psz.-t, hogy van egy óriási kérdésem: nem alhatnék nála? Nem, mert ő nem alszik otthon. "Amúgy minden rendben?" - én meg sírást elfojtva válaszoltam, hogy nem.

Aztán végső elkeseredésemben írrtam R.-nek: "tudom, hogy nem lesz a válasz, de nincs kedved valamikor később meginni velem valamit?" - és volt.

Úgyhogy elvitettem magam apámmal a Deákig. És csakazértis a szoknya volt rajtam a magassarkúval:) úgy volt, hogy iszunk egy kávét a Karmában, de tömve volt, úgyhogy Szeparé. Egy pult-részletnél ittuk az innivalónkat, mert annyira nem volt hely, és egyikünk sem érezte valami jól magát.

Nos, ezután elhatároztam, hogy én akkoris elmegyek a suli afterpartijára. De hogy merre van? És mégis milyen hely?

És miért kell mindig ennyit gyalogolni?

Ja, a Szeparéban csókolóztunk, csak már nem tudom, hogy miért. Azt hiszem, épp arról beszéltem, hogy olyan rég csókolóztam utoljára, hogy talán el is felejtettem. És ő utána azt mondta, hogy "hm, megy ez még", én pedig vele egyidőben, hogy "tényleg elfelejtettem!"

Szóval, Desperados. R. amúgy szörnyű. Először azt mondta, hogy neki mindegy, aztán, hogy neki nincs is nagy kedve - ez már akkor volt, amikor odaértünk, pontosabban: "na, most ment el a kedvem". Egyébként nem mondom azt, hogy nem volt igaza - már az sem kezdődött biztatóan, hogy a ruhatárra vagy 10 percet vártunk. Na, itt például ő biztatott engem, hogy jó lesz.

Nos mindegy, aztán mentünk a Szimplába csocsózni. Tényleg nem voltak jó ellenfeleink, és mégis folyton kikaptunk.. szerintem ez miattam van, én még sosem nyertem a Szimplában:D

És mondtam, hogy menjünk a jobbakhoz, és akkor belejövünk! És tényleg így lett! Jó, 8:2-re megvertek minket, de kurvajókat védtem:)

Aztán játszottunk hármat ketten is - az elsőt megnyertem, a többinél hatalmas, szemét gólokat kaptam :P

Nos mindegy, aztán mentünk, és szaván fogom fogni, hogy eljön velem a Café five-ba. Nem jövő héten, mert végig sokat dolgozik. Ez mondjuk azért: aú. Szóval valamikor. Azt mondta, hogy ez jó, ha néha találkozunk. És hogy valamilyen szinten akkor is kötődik hozzám, egyszerűen csak mert Wanda vagyok.