2009. jún. 10. 11:09
(...) Na, lassan alakul a sztori "amikor még gimnazisták voltunk.."-sztorivá.. Basszus, szeretek gimnazista lenni! Jó, ilyen hülyeségek miatt, hogy évek óta mindenki egyetemistának néz (nyolcadikban megkérdezte valaki, amikor mondtam, hogy elmegyek a sulimból, hogy most érettségiztem-e), és mekkora poén, hogy nem.. a felháborodásaim, hogy miért beszélnek velünk néha úgy, mint a gyerekekhez és.. tegnap a Piu che puoi-t hallgattam Ramazottitól - amit kilencedikben hallgattunk anno olaszórán..
De mindenhol, mindig a nosztalgia.. !R!-nek most feltettem egy másik számát az mp4-re, amit irrrtó rég hallgattam, meg irrtó régen is kaptam - már majdnem 4 éve -, mondjuk ez igazából a legtöbb számra igaz:), na mindegy. Valamiért azon a számon mindig sírhatnékom támad, és próbálom értelmezgetni, hogy miért. Maga a szövegrészlet lefesti "álomképét" - majdnem odatettem, hogy a lírai énét.. -, vagyis sok pénz, ház kutyával, medencével, két gyerek, fia focimeccse - "aztán meghalni csendesen ötvenakárhány évesen" (valami nem stimmel, szerintem rosszul idéztem). Fú, tegnap még tudtam mindkét magyarázatot, de most már csak az egyik van meg. Szóval valahogy mindig az van bennem, ha hallgatom, hogy biztos képzeltem el így én is az életem, de valahogy azt is olyan röhejesnek tűnik elképzelni, hogy akár férjem lesz.. a jó munka egyáltalán nem biztos, meg különben is, már elég sokminden bebizonyítótta, hogy nem ettől lesz szép és teljes értékű életük... ;)
A másikra meg tényleg nem emlékszem..
Ja igen, tegnap hazafelé meg Tiesto-t hallgattam:) egyetlen számom van tőlük, és ha jól emlékszem, Psz.-től kaptam - ki mástól?:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése