2009. máj. 27. 20:43

Rettegek. Valami eszméletlen módon rettegek.. Az a gond, hogy képtelen vagyok szavakba foglalni: persze, félek az érettségitől. Ha belegondolunk - de isten őrizz, nem merek belegondolni - a matek után 14 napom lesz a többi szóbelire. Nézzük logikusan: nagyjából 55 tételem van, és ebből kb. a felét dolgoztam ki úgy-ahogy. Hé, ez nem is olyan rossz! Azt hittem, sokkal több a tételem... amúgy persze, matekkal együtt. (update: kihagytam a nyelvtant - így 72. Viszont kb. annyi idő lesz a nyelvtanra, hogy a kétoldalas tételeimből felet ha el tudok mondani... azt hiszem, a maradék hetet is hasonló szellemben dolgozom ki. De az milyen tétel már, hogy hivatalos eljárások írásban???)

Nos, itt kezdődnek a gondok: nem attól félek, hogy képtelenség megtanulni - egészen lehetséges -, hanem attól, hogy nem tanulok. Ha minden a terv szerint ment volna, mostanra 15 tételt tudnék - ehelyett tudok hatot. A pozitívum az, hogy próbafeleltem, és jól ment. Na meg maga az írásbeli 82 vagy 85%-oslett. Ebből már ne lesz 90, akkor meg nem tökmindegy?:D A 80%-oshoz kell egy 25/35-ös felelet, ami egy olyan felelet szerintem, ami nem különösebben jó, de azért van benne valami. Na, most, hogy ezt így megbeszéltem magammal, megnézem, hogy megy a gyakorlatban... igazából csendre és nyugalomra van szkségem, de azt rohadtul nem kapom meg.

Amint hazaértem és leültem a géphez, rögtön megérkeztek a szüleim, és elfogott a düh, úgyhogy nagyjából úgy viselkedtem, mint a durcás 13éves, de bevonultam a szobámba, magamra zártam az ajtót..

Aztán aludtam, és nemrég keltem - ami remek, talán pár óra múlva már lecsendesül a család, én meg kipihent vagyok - kell is, ma megtanulom azt a maradék 9 tételt, leszarom, nem fogok csúszni! Könyörgöm, szorítsatok, hogy tényleg így legyen....

A suliban annyira a tetőfokára hágott "lelki mélyrepülésem" - nos igen, ez kissé ellentétes:) -, hogy a konzultációt a kellős közepén otthagytam. Egyrészt dühített, hogy semmi újat nem tudtam meg - az egész első órán olyan kérdéseket tettek föl, amiket már az előző két konzultáción megbeszéltünk, csak hát a többiek persze nem voltak ott... -, másrészt.... kiderült, hogy van matek is, és MAJDNEM, tényleg majdnem, de nem sokon múlt, ellógtam - végül győzött az ész, ismét rájöttem, hogy nem olyan vészesek a tételek, ha már egyszer átolvastam, aztán vártam egy kicsit, majd megtanultam. Lesz, ami lesz, már úgyse sikerül úgy a matekom, mint bátyámé, pedig az ő érettségijük szerintem még nehezebb is volt, annál viszont jobban teljesítek, mint amit elvártam magamtól, úgyhogy... Önnyugtatás, valóban.