Fuhh, elmentem a fodrászhoz.. és amikor hazajöttem, elbőgtem magam, hogy undorító a hajam, és én így nem megyek! És fogtam magam, kimostam az egészet, és beszárítottam göndörre. És ez volt bennem, hogy bazdmeg, ennyit akartam, 20 percig tartott a mosás meg a szárítás együtt..
Na jó, utána még problémáztam egy csomót, hogy nem áll jól, stb-stb.. ezerrel kiabáltam mindenkivel:(
Aztán a kozmetikus gyönyörűen kisminkelt..:)
Utána jött a para, hogy nem érünk oda időben.. utána egyedül kellett felcaplatnom a cuccaimmal, aztán mégegyszer, közben esett az eső..
De aztán jött a szalagtűzés meg minden..:) az ofő mindenkinek mondott valamit, és nekem azt, hogy merjek mindig magasabb célokat kitűzni..:)
Közben a lábam meghaldogált.. olyan jó volt felvenni palotásra a cipőmet: az egyetlen, amiben nem fájt a lábam.
És tökjó volt a palotás, egy csomó tapsot kaptunk..:) meg az osztálytánc is tökjó volt, monjduk előtte vagy 10 percig szórakoztak, mert nem tudták lejátszani a videónkat, de utána lement. Eszter később mondta, hogy annál a résznél, amikor Ádámmal fürödtünk a Balatonban (május elején!!!), R. megszólalt, hogy "bazmeg, megismertem a nőm testét!" A poén az, hogy amikor ma apámnak megemlítettem a videónak azt a részletét, akkor tudta meg, hogy én vagyok az!:)
És amikor meglátott a keringőruhámban, mondta, hogy gyönyörű vagyok..:)
Utána ő hazament, mert nagyon beteg volt, mi meg Eszterrel az afterpartyra. De ugye 10-kor kezdődött, neki meg 11-kor mennie kellett volna. És le akarta sétálni az egész távot, ami vagy fél órás lehetett - vagy nem, lehet, hogy hülyeséget mondok, de akkoris.. és nem akartam, hogy egyedül mászkáljon késő este, meg jó lett volna, ha marad még egy picit, szóval megbeszéltük, hogy akkor fél 12-kor hívunk egy taxit, és elmegyünk R.-ig, és onnan tényleg csak 10 perc gyalog.
Aztán kiderült, hogy elég olcsó a taxi, szóval ő onnan ment tovább. A sofőr srác amúgy nagyon aranyos volt, és nagyon örült, amikor kb. 8 vagy 9 százassal fizettem, merthogy kevés aprója volt - én meg a helyen így kaptam vissza.
Jaj, és olyan jó volt ottaludni, és egy csomó mindent álmodtam össze-vissza, és párszor fel is ébredtem, aztán mindig visszaaludtam. És másnap egy tökjó sorozatba néztünk bele, Haláli hullák a címe (Dead like me talán angolul?) - szerintem letöltöm angolul, de akkor sem Nemes Takács Katát, sem R.-t nem hallhatom, de jó lenne angolul nézni azért mégis..
15:18
És ezt nem akartam most megírni, de mégis.
Szóval R. megkérdezte, hogy én is szeretem-e őt? És nem tudtam válaszolni. Komolyan. ami ugye akkor annak a jele, hogy nem, nem szeretem, mert az ember erre tud válaszolni.
Igazság szerint én nagyon kevés embert szeretek. Sőt, a családtagjaimon kívül csakEsztert. És tudom, hogy ez így szemetül hangzik, főleg, hogy rajtuk kívül van, aki még nagyon közel áll hozzám, pl. Heather. Csak pl. a családtagjaimnál meg Eszternél nekem is állatira fáj az, ha nekik fáj valami, mert annyira át tudom érezni. És vannak, akik közel állnak hozzám, mégsincs ugyanez - ettől függetlenül szeretek és akarok nekik segíteni, ha valami gond van.
Szóval akkor induljunk ki ebből. Mondjuk Eszterből, mert ő nem családtag, egyszerűen testi-lelki jóbarátnő, akit igazán szeretek. Nézzük reálisan, tárgyilagosan a jellemzőket:
- szeretek benne olyan megnyilvánulásokat is, amik egyébként idegesítenek, vagy nem esnek olyan jól, vagy valami, mert ez is hozzátartozik
- ha rosszul érzi magát, én is rosszul érzem magam
- sokszor megijedek attól, hogy mennyire közel áll hozzám, és akkor egy pár pillanatra elfog a menekülési vágy
- szeretek vele önzetlen lenni (odaadom a nagyobbik felét a csokinak, meg főzök neki kávét reggel - jó, oké, néha kiküldöm, ha éhes, hogy csináljon magának reggelit:D)
Ebből egy nem igaz: nem tudom úgy átérezni az érzéseit. Ez mit jelent? És az mit jelent, hogy a többi igaz? Most akkor lehet így racionálisan nézni, vagy sem? Igaz az, hogy én olyan kevés embert szeretek, hogy fel sem ismerem ezt az egészet?
Egyetlen egy dolog biztos, hogy nagyon jó volt végre tegnap, mert az elmúlt egy hétben annyi dolgom volt, hogy még gondolni sem tudtam hosszan rá, és féltem, hogy ez így marad. De csak simán, egyszerűen tökjó volt.
Ma azt mondta, hogy úgy látszik, nekem ő csak időtöltés. És magam sem tudom, mit akarok, próbálgatom a dolgokat. Komolyan megijesztett - mi van, ha TÉNYLEG ezt csinálom?? Ne tudjátok meg, hogy hányszor rettegek attól, hogy önző dög vagyok, amiért nem engedem el, pedig én is sokszor bizonytalan vagyok (most épp nagyon is úgy tűnik, hogy nagyon jó, amiért nem engedtem el, és minden egyes küzdelem és vágyakozás és sírás és düh megérte).
Az időtöltés nem igaz. Én nem szoktam időt tölteni. Maximum úgy, hogy anno, ha olyanom volt, felhívtam Psz.-t és átmentem. Én nem járok valakivel csak úgy, időtöltésnek. Nekem inkább ne legyen senkim, ha csak amolyan haverság-szerű járást tudunk belőle produkálni.
R. azt mondta, hogy a "másik nem" címke alatt biztos mindig őt szidom, úgyhogy tessék: "jaj, de nagyon hülye ez a R.! :D"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése