..ha R. is ott van. És tényleg.
Szóval, Szimpla, csocsó, remek. 3 kikapás után már nem is annyira. Leülünk kártyázni, csöppet punnyadtak vagyunk már (uhh, és tudom, hogy ezt a szót nem először használom.. meg kéne vizsgálni ennek a szónak az eredetét), amikor írok R.-nek, hogy na és ők, merre vannak. A válasz megvan, és a kérdés, hogy jöjjenek-e? Hát persze..:)
Bevallom, én egy egész csapatra számítottam, ehhez képest ketten érkeztek Tamás barátjával. Szépen levertek minket csocsóban (pedig végre mi is nyertünk párszor, és 5 percnél tovább bitorolhattuk az asztal), aztán ők játszottak, mi meg hoztunk mindenkinek kávét.
Aztán az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy a mi részünknél csak 3 hely volt, ezért R.-ék arrébb ültek. Eszter egy sráccal dumált, úgyhogy én meg átmentem R.-ékhez..
Hihetetlen bunkó lett a srác [Tamás]! Vagyis nem az, hogy bunkó, szóval nem az, akin megsértődsz, csak érzed, hogy hm, enyhén nyers a stílus. És visszagondolva.. egy éve egy hihetetlenül kedves srác volt, csodálkoztam is, hogy lehet valakinek, aki ennyire barátságos, ilyen mogorva barátja..:)
Nos mindegy, kb. 5 perc után lelépett, mert ment a busza.
Ezekután R. komor arccal nézeget. Barkóbázzunk.
"rosszkedved van?" - bólogatás
"valami miatt van rosszkedved?" - fejrázás
"valaki miatt van rosszkedved?" - bólogatás
Nem vagyok egoista, dehát..: "miattam van rosszkedved?" - bólogatás, rávágom, hogy "MIÉRT?"
Szokásos.. hogy kik voltak azok a srácok az asztalunknál, és hogy eléggé meglepődtek, amikor beállított és megcsókolt.
Egyrészt.. most komolyan foglaljunk le egy kb. 6személyes asztalt, vagy csak lányokat engedjünk oda? Ráadásul ha jól emlékszem, ők voltak ott előbb.
Másrészt.. szerintem ezt scak ő látja. Szerinte mindig mindenki rám van állva.
..Ugye emlékeztek, mit mondtam a Szimpláról? Hogy soha, senki nem vesz észre. Oké, tegnap szerintem azért mégis:), na de akkoris.
És mondott valamit, amivel megbántott - az ilyenekre miért nem emlékszem soha? Gondolom azt, hogy nem bízik meg bennem, és talán még ez fokozva.. a lényeg, hogy egy "most kurvára megbántottál" kíséretében átültem Eszterhez. Aki épp tökjót dumált, úgyhogy hm.. jobbhíján nekiálltam hm.. passziánszozni..:)
Közben R. készülődik, hát, na mondom, remek, erős leszel, nem mész oda, nem mész oda..
Nem is mentem oda. Ő meg elment.
Aztán pár perc múlva kapok egy sms-t, hogy menjünk valami csendesebb helyre beszélgetni. Kapom a szövetkabátom, persze pulcsi nélkl, szokás szerint, csak hogy fázzak..
És beszélgettünk. Az ugye megvan, hogy nem bízik bennem. Ehhez még hozzájött az, hogy.. fú, nem emlékszem telejsen, talán az, hogy nem érzi.. hogy nem tudja beleengedni magát a kapcsolatba? Nem érzi azt, hogy igen, ez az? De utána meg arról beszélt, hogy közel érez magához.
A fene se érti. De egy pár percig nagyon ottvolt a dolog, hogy akkor szevasz sohatöbbé.
PONT EZ KELLETT VOLNA NEKEM, MI? Elképzeltem a forgatókönyvet.. nagyon nem tetszett. Az állt benne, hogy megint ezen fogok rágódni hónapokig, magamat szidom, szerencsétlennek érzem magam, és a tanulásra sem tudok koncentrálni..
..nagyon-nagyon megijedtem.
És pont most, amikor megfogalmaztam magamban, hogy nem olyan, mint tavaly, hanem sokkal, de sokkal jobb - és ő is egyetértett.
Nos, aztán nem tudom, mi lett. Bementünk.
És utána csocsó kifulladásig:)) aztán, amikor R. nagyon benne volt, mi arrébbvonultunk Eszterrel. Aztán odajött R. is, és kb. 10 percig egy hatalmas vigyor volt az arcom, annyira örültem:) Hogy R.-rel is tökjó minden, hogy Eszternek is jókedve van, szóval..:)
Aztán itt jöttek a problémák.
Az én söröm már előtte eltűnt. Na, most R. kezdte nagyon keresgélni a lakáskulcsát, meg a kesztyűjét. A lakáskulcsa előbb meglett, de a kesztyű nagyon nem akart előkerülni. Eszternek eszébe jutott, hogy ő meg a pénztárcáját nem találja, szóval izgi volt.
No nem baj, megígértem R.-nek, hogy kötök egy kesztyűt szülinapjára:) (tiszta mázli, hogy végül meglett, nem tudok kötni)
És utána.. tényleg csocsó kifulladásig. Volt egy páros, akikkel játszottunk párat. Az első emccs után azt veszem észre, hogy engem dicsérnek, hogy milyen jól védek. amikor észre sem vettem semmit, viszont innentől fogva TÉNYLEG jól védtem - veszélyes dolog engem dicsérni, vagy elbízom magam.. vagy nem:) jaj, de nagyon furcsa volt, vagyis.. ilyenkor nem vagyok képes elhinni, hogy tényleg olyan jó lennék. És amúgy nem is, nekem csak ilyen véletlen kapusgóljaim vannak mondjuk, meg a kontráim is gyönyörűek szoktak lenni (hátvédnél a labda, és ugye el akarja "rúgni". El is rúgja, de nem figyel, épp a támadó - csatár??:) - bábujára, aki helyből berúgja. Ha te nagyon erősen lőtted, neki meg sem kell mozdulnia), mondjuk arról a nap végére valamennyire leszoktam.
A lényeg az, hogy az van bennem, hogy csak azért dicsérnek, mert lány vagyok, és valamennyire elhiszem nekik, hogy tényleg direktek a jó védések, még akkor is, ha úgy érzem, hogy nem is csinálok semmit. Egyszerűen nem tudatos, de tényleg sokszor vagyok jó helyen, jó időben.
Aztán elindultunk négyesben: Eszter, R., én, meg a srác, akivel Eszter beszélt. Ugyanis a srác felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival:)
Még szórakoztunk egy sort a boltnál - pl. R. vett nekem egy almát:D -, aztán R. el, mi pedig kocsival.
A központban felfedeztük Eszterrel, hogy ahhoz képest, hogy még egy óra kéne, míg ideér az első villamos, meglepően gyakran jártak, és elhatároztuk, hogy mostantól ilyentájt (hajnali fél 5) járunk majd iskolába..:)
Fú, és életem legfinomabb gyrosát ettem.. aztán megkezdődött a "hajnali van és lefáradtunk, tehát mindenen röhögünk"-rész, végül ágyban beszélgetés és alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése