Na, szerintem ez egy határozottan jó szlinap volt:)
És nagyon tetszik az Íjász! Igen, főleg a 20labdás csocsóasztalo miatt:D
Sssszóval ugye négyen voltunk: Lőrinc, Eszter, Gergő meg én. Gergővel tényleg olyanok vagyunk, hogy én soha senkinek nem szoktam beszólni, de neki egyszerűen muszáj, és erre válaszképp vagy visszamondogat vagy megcsikiz:)
Nasszóval, először a Tűzraktérbe mentünk, de ott nem működött a csocsó, szóval egy sör után már mentünk is az Íjászba. Komolyan, később erről beszéltem Eszternek, hogy milyen jó lenne, ha mi így ketten-ketten járnánk. Ez akor volt, amikor összemérettük Gergő és Lőrinc csocsótudását - Lőrinc nyert:((
Szóval üldögéltünk és iszogattunk, és tényleg olyan hangulata volt, ami nekem iszonyatosan bejött.
Aztán én tényleg korán kijelentettem, hogy menni akarok, és akkor már Eszter meg Lőrinc is el akarták érni az utolsó trolit. Na, marad Gergő, aki ugye kurvamessze lakik, és ha nem jár a HÉV, akkor megszívta. Úgyhogy felajánlottam, hogy aludjon nálunk.
Jó lett volna, ha hagy aludni..:P sőt, mit csináltunk, amikor már megvetettem mindkét ágyat? Mire vett rá? Hogy KÁRTYÁZZUNK:D Van néhány Wanda-szabály, amiket ő rendszeresen áthág. Íme:
- ha én egyedül akarok hazamenni, egyedül kell hagyni, mert néha szükségem van erre, hogy rendezhessem a gondolataimat (ja igen, és ha haza akarok menni, akkor meg hagyni kell!)
- ha aludni akarok, hagyni kell aludni
Aztán korán reggel elhúzott, mert ment valami evezésre - nem, igazából én szóltam, hogy siessen, mert lekési a villamost -, előtte csináltam neki biozabpelyhet:D, aztán visszafeküdtem aludni.
Pont amikor ébresztett a telefonja (Linkin Park - Faint), előtte azt álmodtam, hogy itt voltnálunk ő, de még Lőrinc meg Eszter is, és kitalálták, hogy ők még alvás előtt tábortüzet gyújtanak és gyújtottak is, a parkolóban! Lőrinc meg valaiért egy csomó ideig ült apám ágyánál és beszélgettek.
A másik meg, végre eszembe jutott! Tudtam, hogy benne volt R., csak nem emlékeztem reggel. Szóval, egy nagy házban voltunk, és ott volt Tibi is, mert mintha éjszaka későn jöttünk volna haza, és nem tudtunk volna máshol aludni, csak ott. Szóval egy szobában egy franciaágyon aludtunk. Aztán már nem Tibi volt ott, hanem Eszter, és ott feküdt R. is, lelkibetegen (asszem övé volt a ház..?), és Eszter reagált először, mielőtt megmozdulhattam volna, és nem tudom, asszem átkarolta, meg belenézett a szemébe.. és uhh, emlékszem, milyen csodálatosan kék szeme volt, és ahogy szomorúan belenézett Eszter szemébe.. és annyira szar volt, hogy engem észre se vett :-/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése