2008. okt. 19. 13:31

Nem is akartam felkelni, csak apám felébresztett, hogy fél 1 van.. most őszintén, én miért van az, hogy én összesen két dologra vagyok képes? Embereket megbántani és hülyét csinálni magamból?

Szóval.. irány ugye a könyvtárklub, bazi nagy társaság, én csak Gábort ismerem, semmi gáz, biztos tökjó.. elindulunk a pult irányába, mert keressük a lefoglalt helyet.. valamiért kimentem, és amikor visszajöttem, ott állt R., merthogy észrevett és minden. Hívott az asztalukhoz, én viszont azt kicsit bunkóságnak éreztem, hogy odamenjek, ha már nem is velük jöttem. Pedig ott eléggé unatkoztam..
Gábor masszívan hajt, a többiek másokkal dumálnak, remek.

Na mindegy. Aztán találkoztam a tegnapi két emberkével, ott voltak a csocsóasztalnál, velük is beszéltem, meg néztem, ahogy R. meg a haverja ellen játszanak.. vicces volt. Meg még az osztálytársammal is találkoztam, szóval akkor még tényleg azt hittem, hogy tökjó lesz az egész..
R. mondta, hogy ő hamarosan megy, mert nagyon fáradt, én meg nagyon akartam, hogy még maradjon, mert úgy játszottam volna vele egyet, meg egyébként is, amúgy kb. észre sem vett, azon a két alkalmon kívül, amikor az elején odament az asztalunkhoz. Meg úgy általában senki, oké, amikor nem játszott, az egyik tegnapi srác jött sörrel itatni, aztán amikor Gáborral vártunk a sorunkra, ő ugyanezt csinálta, tényleg, egy élmény volt.. aztán már majdnem sorra kerültünk volna, amikor R.-éket éppen megverték (ha nem, velünk játszanak..), ők meg kimentek cigizni, illetve előbb én mondtam Gábornak, aztán kimentem, és felhívtam R.-t, mert úgy volt, hogy ők is jönnek.

(Ezt most beszúrom ide, mert máshogy nem tudtam a történetbe illeszteni, szóval volt egy kb. 3 perc a csocsóasztalnál, még az elején, amikor beszéltünk, akkor mondtam, hogy nem, Gábor nem a barátom, meg hogy honnan ismerem őt, meg azt a két srácot)

(...) Na mindegy, szóval nem mondtam ki mindent, amit szerettem volna (...)

Mindegy, iszonyatosan fáradt lettem, és mondtam, hogy én most hazamegyek. Be is mentem a cuccomért, és szóltam egy srácnak, hogy mondja meg Gábornak, hogy én megyek. Bement R. (a nagy fáradt visszaindult csocsózni..), el akart köszönni egy öleléssel, én viszont mondtam, hogy köszi, nem, és kimentem. Leültem a lépcsőre, Gábor odajött.. próbáltam neki finoman elmagyarázni, hogy kurva fáradt vagyok, meg ez az R.-es találkozás is kicsit odabaszott. Alig bírom, mert R. ír egy sms-t, hogy ezt miért kellett, aztán hív, én meg kérem, hogy egy öt percet várjon. "Jaj, nem, tudod mit, akkor mindegy.." - aztán megjelenik ott! Istenem, olyan röhejes egy szituáció, a kívülálló még azt hinné, hogy számítok.. "elrabolhatom a hölgyet egy pillanatra?" - persze, persze, természetesen. Megjegyeztem, hogy nem tudok beszélni, amíg nem kapok valamit inni, mert rémesen szomjas vagyok. Nos igen, erre a hős lovagok basztak felpattanni és inni hozni, helyette Gábor eltűnt, R. meg rákezdte, hogy ne szórakozzak, mondjam már el. Én meg tényleg, szinte nyelni nem tudtam a szomjúságtól.. aztán nagy nehezen sikerült elcipelni inni venni. És akkor elmondtam.

Legalább végre életemben először dühös meg gúnyos voltam vele, bár ennek most már azt hiszem, kevésbé örülök.. csak annyit kérdeztem tőle, hogy miért van az, hogy vannak emberek, akik számomra valamiért fontosak és kötődöm hozzájuk, és ők hozzám egyáltalán nem? Hogy amíg ott vagyok, mint lehetséges barátnő, baromira érdeklek mindenkit, de aztán tökéletesen el vagyok felejtve? És még engem baszogatott azzal, hogy én mennyivel kevésbé vagyok nála érzelmesebb! Csak azért, mert én nem írok olyan embernek érzelmesen, akit épphogy csak megismertem!
Nos mindegy, erre nagyjából olyan válasz jött, hogy fontos vagyok neki. Ja, és ezért telefonált 5 hónap után? Azt mondta, hogy nem is ő akart felhívni, hanem a csaj. Hát, ez aztán még jobb.. és mondtam, hogy mondja ki, hogy kurvára nem vagyok fontos, ne mondjon már ilyen baromságokat.. meg egyébként is, az világos, hogy nem számítok, felesleges bizonygatni az ellenkezőjét, csak tudni akarom, hogy MIÉRT? Amit persze nem sikerült kiszednem belőle, merthogy én "számítok neki"..
"Majd beszélünk"
"Dehogy fogunk beszélni" (közben magamban mormogom a válaszát: "akkor nem beszélünk")
"Dehogynem beszélünk.. vagy tudod mit, akkor nem beszélünk"
"Na és mikor? Két év múlva?"
"Lehet, hogy két év múlva, lehet, hogy két hónap múlva, az is lehet, hogy két nap múlva"
Igen, előtte azt is mondta, hogy mennyire nincs semmire ideje.
Éljen az őszinteségem, én legalább tudom, ki nem fontos nekem annyira.

És akkor elindultam. És mentem és mentem, és nem tudom, hova a francba lyukadtam ki! (...)
És képtelen voltam továbbmenni, pedig nyilván ha sokáig keresgélem, megtalálom a Deák teret, vagy bármi mást, de nagyon szar volt így mászkálni..
Aztán végülis megtaláltam a Blahát, 4-6-ossal elmentem a Nyugatiig, aztán még a buszra is felszálltam.. aztán a Domusnál leszálltam egy sráccal.
Ezt a srácot kédeztem meg amúgy arról is a megállóban, hogy látta-e elmenni a 914-est, mert az én órám szerint épp 2 perce ment el. Na mindegy, a buszon tök szarul votlam, és megkérdeztem, nem akar-e inkább taxizni velem (kiderült, hogy tök közel lakik hozzánk).

Ja, azán az is kiderült a srácról, hogy a ..............-ba jár, az egyik osztálytársam nővérének volt osztálytársa, és hogy ő az én sulimról azt hallotta, hogy ott mindenki hű, de jó mindenből.. merthogy a kerületben két suli "vetekszik" egymással, az enyém, meg a volt sulim.. meg van egy harmadik is, amit megemlített a srác, de az nem tudom, mit akar vetekedni.. igazából azt se nagyon értem, hogy a mostani meg a volt sulim mit akar.. a volt sulim egyértelmű, hogy jobb, persze csak tanulmányi szempontból. Viszont azért az sincs benne az ó, de kiemelkedő eredményű iskolák közt. Akkor meg? Na mindegy, ahogy így elkezdi, hogy ahogy hallotta, a .......-ben (sulim) mindenki milyen okos és szép.. hát úristen, abban a suliban engem néznek hülyének, mert attól még, mert jó vagyok matekból, értem a törit és szeretem az irodalmat is. Szóval a többiek.. de én sem vagyok olyan hű, de fantasztikus, szóval..

Nos mindegy, a srác hazakísért, én elzavartam apámat a géptől és aludtam. Fél 1-ig, szóval egy olyan laza 11 órát azt hiszem.

És nem megyek ki sehova, soha többé.. ez annyira gáz, és sajna még mindig azt várom, hogy majd mégis felhív meg minden, de.. basszus, egy töknormális este lett volna, ha nem hajtok így rá.. de annyira szar volt, hogy hajt rám a Gábor, meg a két srácból az egyik.. aki meg kéne, az meg..
Szóval annyira nem bánom, csak bárcsak felejteném már el!!! Mi a francért kötődöm hozzá???
És tudom, hogy valami nagyon nincs rendben, és valamin változtatnom kéne, hogy ne olyan emberekhez kötődjek, akik igazából szarnak rám, és "nem érdemlik meg, hogy kötődjem hozzájuk" - vagyis hogy úgy nem érdemlik meg, hogy igazából okot nem adtak rá. Bár szerintem R. adott.. nos mindegy. Basszus, értem én, hogy ő hogy gondolja, számára a fél világ puszipajtás EGY BIZONYOS IDŐBEN, de én teljesen más vagyok, ha valakihez nem kötődöm (hányszor fogom még ezt a szót használni?), akkor csak akkor tudok vele nagyon jól ellenni, ha épp olyanom van. És nagyon kevés az az ember, akivel bárhol, bármikor. Tudom, hogy ilyen más, de közben arra gondolok, hogy hátha mégsem?!

Nem, tényleg, a következőkre vagyok jó: "csakazértis meg akarom hódítani", "kell egy barátnő", "kell egy csaj". Szóljatok, ha láttok egy "úgy szeretem Wandát"-kategóriát.

21:32

Nem tudom, mi van, megint ez a cseszett szar kedv, csak úgy igazából nem értem.. dehogynem értem, persze, hogy hiányzik R., hogy meglátom, ahogy mosolyog rám, ez a "hát eljöttél?, szervusz"-mosoly, amit le sem tudok írni.
De ezen kívül csak az egyáltalán nem jól megfogalmazható probléma, meg a tompa nyomás, amit érzek, ami csak arra elég, hogy magam elé meredjek, meg egy-két könnycseppet ejtsek. Jó, mi?

Kb. hogy hogy mert most bárki is jókedvű lenni - főleg a családom kurva hangosan kint -, amikor nekem kurva szar?

Amúgy egy órája hirtelen borzasztóan elkezdett hiányozni Psz. is, és legszívesebben rögtön átrohantam volna hozzááá..

22:15

Dedurva. Rákerestem Zita blogjára, hátha írja-e még, vagy írja-e újra vagy valami..? Mint kiderült, írja ÚJRA (na, ezt mondjátok ki 5x, gyorsan egymás után), szóval olvasgatok.

És egy mondat nagyon megütött:

"Tiszta para vagyok. Félek, hogy lemaradok valami fontos dologról, ami mások számára nyilvánvaló, én viszont esetleg nem hallom meg, vagy valahogy egyéb módon elkerüli a figyelmemet. "

Kb. pont ugyanezt érzem, amikor valamit meg kell keresnem, mert tudom, hogy hiába magyarázzák el, hogy "onnan már látni fogod a..", tudom, hogy ÉN nem fogom látni, mert ÉN nem látok el odáig.
A különbség az, hogy nekem csak egy kontaktlencsét kellene rendelnem.
De hallani is szarul hallok szerintem, vagy nem tudom, miért van az, hogy harmadszorra sem értem osztálytársam súgását. Lehet amúgy, hogy azért, mert a szájmozgását nem látom rendesen?