Ettől olyan ideges tudok lenni... hogy akinek idősebb tetszik, annak biztos apakomplexusa van. Akkor nekem miért tetszenek idősebbek, ha egy teljesen normális apám van, akire felnézek?
Nem tehetek róla, nekem akkor is jobban tetszik, ha az illető idősebb.. automatikusan nem nézem meg a fiatalabb srácokat, mert úgysem jöhetnek szóba.
Jó, mondjuk ebben tuti közrejátszik, hogy idősebbek közt sem annyira, de fiatalabbak közt meg mégkevésbé találom meg azt, akire felnézhetek. Akit viccesnek, jópofának gondolom, satöbbi.
Hű, ha jobban belegondolok, amit olvastam, ez szintén apakomplexus, mármint ha a lány mindig az apjához méri a pasit.. de ez rám megintcsak nem igaz, mert én nem (csak) hozzá mérem: hanem úgy az egész családomhoz, a mi értékrendünkhöz, műveltségünkhöz, intellektusunkhoz, satöbbi-satöbbi.
És ami a legrosszabb, hogy bár én borzasztó bizonytalan tudok lenni, azt szeretem, ha a másik egyáltalán nem az. Szeretem, ha látszik, hogy elvan a világban - és olyan módon, ami nekem tetszik.
Szóval talán nem is a kor az, ami dönt - bár azért 20 fölött legyen -, hanem az, hogy mennyire erős személyiség, vagy nem tudooom.. és bevallom, az is baromira számít, hogy mennyire sikeres - hogy legyenek céljai, és meg tudja őket valósítani - elvégre nekem is vannak céljaim, amiket elég magas százalékos arányban valósítok meg. Hát, hogy hasonlóak legyünk, na:D (jó, nem gáz, ha nem olyan halogatós, mint én..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése